Megint vége a nyárnak...
Vonul felettünk ezernyi seregély,
Pettyezett a látóhatár.
De jön, csak jön az éj- fekete
repülő szőnyeg,
csőr nem nyílik, csupán szárnyak
suhognak,
összeverődnek.
A szívveréssel egyberezonál.
Mindegyre ontja az erdő
száz szövőszéke
hátunk…