A minap láttam Az Olvasót. Ha szobrász lennék, kifaragnám. Bár olyanra, mint az élet, úgysem tudnám...    Időnként -ezt csak titokban mondom el- azt kívánom, bárcsak lehetnék kicsit olyan, mint Grecsó és Tóth Árpád és Attila és Radnóti és Illyés, de leginkább Ady! Persze, a legkevésbé sem…

  A tökéletesség mindig természetes. Mint a tehetség. Amivel tehetünk másokért. Nem gondolkodunk rajta, mert ott van. Mindig is ott volt. S amikor formát ölt, meglepődünk: Hogyhogy ez eddig nem létezett? Hisz oly magától értetődő. Tudjuk, természetes. Észre sem vesszük, csak van. Mint a légzés.…