te, aki a hétköznapod úgy éled,

hogy könnyeden libbensz át a napon,

mikor suliban vannak a gyerekek,

ki az anyákkal vidáman csicsereg,

kire más, ha lát, 

azt mondja, nahát,

micsoda tünemény ő,

kedves nő,

tündérlépteket lejtve

táncolod körbe az otthont,

s varázskezed nyomán

csillog- villog a konyha,

finom ebéddel várod a csapatot,

különórára hordod és mutatod,

mennyire boldog az élet,

te, aki sose téved, 

ha a másikat megítéled,

kipletykálod, kiröhögöd,

észre se véve, hogy összetöröd,

kedves nő, az égre kérlek,

jegyezd meg, hogy én is érzek,

tudom, látom azt, hogy ki vagy,

bár nem értem titkaidat,

hogy hogy 

mehet

neked ilyen könnyen,

ne faggass,

ne húzz be,

ne vallass,

ne zúzz le,

ne röhögj,

ne fröcsögj az arcomba diadalmas

képpel, mert

neked

megy ez,

mehet ilyen könnyen,

nem teheted, nem teheted, nem teheted meg

senkivel,

vagy jó, ha tudod, hogy

megfigyel,

de egyszerűen csak arra kér téged,

húzd vissza a méregfogad,

vesd le a bőröd, s légy, aki vagy,

Kedves Nő!