Ősz. Rubinvörös

Ünneplőbe a zöldet

Most a bogyók

Öltöztetik. Szinte lángol.

Valahol zörren,

Esőillatot szuszog

Vidám avar.

Közte száz madár viháncol.

Napsugár suhan

Át faágak redőnyén

Színek és fény

Járatja bolondját velem.

Nap nap után el-,

S feltűnő virágfoltot

Kedve szerint 

Skiccel tréfás isteni szem.

Megrészegülten

Szédül bele az ember.

Még minden az 

Élet szépségét dicséri. 

Idebent lobog

a Tűz. A láng nem a gázt,

Az élő fát 

Szárítja, gyötri, emészti. 

Ez a télelő 

Most más. Szívünkig fázunk.

Nincs nyugalom.

Zokogva peng lelkek húrja.

A fülembe Száz 

Esőcsepp morze jele  

Kopogja, ím,

Itt Van Az Ősz, Itt Van Újra.