Ha négy sarkából fordul is ki odakint a világ, a kertben az élet akkor sem állhat meg. Szüksége van ránk, értő, gondoskodó kezeink munkájára, mint ahogy nekünk is szükségünk van rá. Elfoglal, ellát bőven tennivalóval, visszaránt minket a külvilágból az élet körforgásába. Kapaszkodót ad az egész család kezébe.

Március van! A levegő napról napra több illattal, élettel, zenével telik meg. Ahogyan a ház melegéből mi emberek, úgy kidugják fejüket a fagytól egyre hosszabb időre megszabaduló földből a krókuszok, nárciszok, az első tavaszi hagymás virágok is. Mind hosszabbra nyúlhatnak napi randevúink a tavasszal.

A piros nyelű metszőollómat én a kis retikülömben tartom. Gondosan megtisztítva pihent csiricsáré otthonában rúzsok, parfümillatú púderpamacsok, zsebkendők között, bevetésre készen várva, hogy maga mögött hagyhassa a téli kényszerpihenőt! S íme, elérkezett az ő ideje! A lusta kertész sem halogathatja tovább a gyümölcsfák, rózsák, későn virágzó cserjék, bogyós gyümölcsök metszését, visszavágását. A lemosó permetezés szintén elengedhetetlen fán, bokron egyaránt. A legideálisabb pillanat erre éppen rügyfakadás előtt érkezik el. Amikor a nappali hőmérséklet már tartósan 10 Celsius fok körül van, akkor kell a tettek mezejére lépnünk. Alaposan áztassuk el szépen megkurtitott, múmia mentes növényeinket! 

Szép, fagymentes napokon készítsük elő a talajt az ültetésre! 

Amikor már könnyedén bele tudjuk kanalazni az ásóval, kedveskedjünk neki komposzttal! A rózsák tövébe kupacolt földet elegyengethetjük, a gyepre hullott leveleket, szönyegéből az elszáradt, elhalt szálakat kigereblyézhetjük. A virágágyásokból pedig száműzhetjük a téli szelek által odafújt leveleket. A késői virágzású növényeket még hagyjuk pihenni, s velük együtt a köréjük halmozott takarás alatt ébredező hasznos rovarokat is! 

Van köztünk olyan, aki magokat vetett februárban és sikerült életben tartania a kis palánta kezdeményeket? Igazán kiérdemelt egy elismerő vállveregetést! Jár a tíz pont! Most óvatosan, egyenként szét kellene ültetni őket egy kávés-, vagy teáskanál segítségével. Jöhet az apró cserepekre, a virágföld tetejére egy vékony kavicsréteg, egy gyengéd öntözés és irány vissza a jó kis pet palack- "üvegház" melegébe! Tartsátok továbbra is nedvesen a kis csapatot! Melegebb tavaszi napokon kezdjük el kivinni egyre erősödő növénykéinket a ház tövébe, hogy megszokják leendő otthonukat! Hamarosan kiültethetjük őket a szabadföldbe. 

A zöldségeskertbe ültessünk dughagymát, fokhagymát, vessük el a sárgarépa és a cékla magjait! A hónap közepe- vége felé, amikor a komposztból már jól magába szívta a tápanyagokat, a talajba szórhatjuk a spenót magjait is. Vessünk petrezselymet, kaprot, kakukkfüvet közvetlenül a szabadföldbe, osszuk szét a szamócatöveket! 

A borsóval legyünk türelmesek! Szakaszosan-néhány héten keresztül- érdemes a kerítés mellett kialakított barázdákban nevelni, igazgatni, segíteni neki, hadd fusson fel magasra! Így a termésre is heteken keresztül számíthatunk. 

A tavasz végi, nyár eleji borsóleves egyike a gyermekeink, unokáink számára örökül hagyott csodáknak. Varázslatos emlékeket gyártunk vele a szépséges kis zöld gömbök földbe szórásától kezdve a szertelenül kacskaringózó indák ráncba szedésén át a közös borsófejtésben kicsúcsosodó szüretig. S miközben jóízűen kanalazzuk a frissen készült levest, csak félvállról veszünk tudomást a tényről, hogy alig jutott néhány borsószem a tányérba. Valahogy elfogyott, pocakokban landolt nyersen, útközben. Semmi gond, a palacsinta elfeledteti velünk a dolgot, hiszen az mindig jár utána! Jó, hogy minden hónapra jut néhány ehhez fogható emlék a kertből...

A közös titkunkra, a tervezett kertrészünkre is gondolnunk kell. Ha gyümölcsfát szeretnénk bele ültetni, annak most jött el az ideje. Ássunk egy jókora ültetőgödröt, kétszer olyan mélyet, és háromszor olyan széleset, mint amekkora a facsemeténk földlabdája, így pont középre kerül majd, minden oldalról körülveszi a tápanyagban gazdag ültetőföld, amit a kerti talajba kevertünk. Jó alaposan iszapoljuk be, áztassuk el a földet ültetés előtt és egy vödörnyi vízzel locsoljuk is meg, miután elfoglalta új helyét! Az első évben hetente meg kell majd öntöznünk, különösen az utóbbi időben megszokottá vált aszályos nyáron.

Elérkezett az idő, hogy elültessük a falak, kerítések mellé szánt rózsákat és hogy gondoskodjunk néhány káprázatos méh- és pillangó csalogató cseréjéről. Ha van a kertünkben levendula, nyáriorgona, most vágjuk vissza őket, hogy megőrizzék fiatalos bájukat és készítsünk dugványokat! Azokat az ágvégeket keressük, amelyeken nem volt virág, s még nem fásultak el! A csúcson ülő négy levél kivételével távolítsuk el az összeset a körülbelül 8-10 cm-es ágacskákról! Kis ültetőcserepeinknek (amelyeket megtöltöttünk a megszokott virágföld-apró kavics- homok 1:1:1 arányú keverékével) a sarkaiba dugjuk le a föld és a cserép széle közé. Ez segít majd a kis hajszálgyökereknek könnyű utat találni, gyorsabban fejlődni. A cserepek tetejére jöhet a szokásos kavicsréteg, aztán az öntözés. A ház mellé téve hagyjuk fejlődni a kis dugványainkat.

Mire elköszön tőlünk a tél, a fagyok, kitavaszodik, megjelennek a krókuszok, jácintok, nárciszok, a fejünkbe, szívünkbe kúszó illatok magukra vonják figyelmünket, a kert pedig egyre több örömteli feladattal ajándékoz meg. 

Az erdő-mező madárdalos, méhzümmögős nyüzsgése segít odafigyelni arra, amivel dolgunk van. Akkor is, ha éppen négy sarkából fordul ki odakint a világ.