Bizonyos állatokkal különleges viszonyt ápol az ember. Na nem a kedvencekre gondolok, hanem azokra, akikkel igazán mély közösséget érzünk. Akik többet jelképeznek egy tetszetős jellemvonásnál, messzibb múltba repítenek néhány kellemes emléknél. Nem "édik, cukik", néha csak a hiányuk ébreszt rá minket, hogy mennyire fontosak. Ilyen nekem a gólya.

Az Alföldön nőttem fel. Fiatal felnőttként hagytam magam mögött, ezért ha jártamban- keltemben gólyafészket látok útmenti póznán, kéményen, már messziről kutatom: ülnek-e benne fiókák. S ha igen, hányan. A visszaúton pedig párás szemmel figyelem, megvannak-e még? Néha, igazán fontos alkalmakkor- mintha valahogy tudná- meg is jelenik a Piroscsőrű. Átrepül felvettem, vagy kísér egy darabon fekete- fehér szárnyával átölelve a pillanatot. És ilyen a szender is. Hozzátartozik a nyárhoz.

A kert most kétszeresen is titkos. Részben mert gyakorlatilag nem látható, milyen szokott lenni így a nyár derekán. Másrészt az, ami most a helyén van, máskor fel sem tűnik. Csak rejtőzik a háttérben.

A réges régi képeslappá sárgult tájban zöld foltokként hívja fel magára a figyelmet rózsa, babér, tiszafa, korallberkenye (a háttérben), meg a többiek, akiket jobb időkben szinte észre sem veszünk.

Néhány szívósabb szárazságtűrő évelőre, egynyári virágra azért most is számíthatunk.

Hálás vagyok ezeknek a növényeknek, hogy megmentették a nyarat. A kényes, színes virágoktól átvéve a főszerepet most mellettük lengedeznek a vidám díszfüvek. 

 DUGVÁNYOZÁS

Nyakunkon az augusztus. Kíváncsian várom, mit tartogat számunkra. 

Ilyenkor szoktam begyűjteni a magokat, nyári dugványokat. Az egyik legkedvesebb barátom arra kért, segítsek neki orgonát szaporítani. Gondoltam, megosztom veletek is.

A dugványok gyökeresedését segíthetjük mézes oldatba (1 méz:2 forralt víz), vagy fűzfából készített oldatba áztatással is. Sőt, ültetés előtt fahéjba is márthatjuk őket. Mindegyik módszer jót tesz a gyökérképződésnek, gomba-, baktériumölő hatású, tápláló és védelmet nyújt a hangyákkal, kártevőkkel szemben. Szinte mindent tudtok így szaporítani, levendulától rozmaringon át korallberkenyéig és babérig. 

MAGVETÉS 

A virágok jelzik nekünk, mikor érkezett el a magok begyűjtésének ideje. Amikor már maguktól is elszórnák őket, akkor kell akcióba lépnünk. A rét virágai újravetik magukat, az őszi és tavaszi munkálatok, a talaj felforgatása segíti az újabb nemzedékek szárba szökkenését. A búzavirágról, kokárdavirágról, kúpvirágról, echinaceáról, árvalányhajról, margarétáról minden nyáron gyűjtök magot. Legyen belőlük a biztonság kedvéért! Más helyre szabadföldbe, tavasszal új ágyásba, cserépbe. Ugyanígy teszek az egynyáriakkal is.

Kicsit pihentetem őket a levegőn, hogy teljesen kiszáradjanak, aztán mehetnek is a NÉVRE SZÓLÓ papírzacskókba, hogy átaludják a telet. Tavasszal pedig meglepem velük magam. Hihetetlen, hogy mennyire el tudok feledkezni róluk a hideg hónapok alatt!

BUJTÁS 

A bujtás a növények szaporításának egyik legegyszerűbb módja. Egy hosszú, rugalmas hajtást lehajlítunk és középső részét leássuk kb. 30 cm mélyen a földbe. A hajtás végét, amelyben legalább két életerős rügy található szabadon hagyjuk. A legyökeresedett új növény néhány hét múlva leválasztható és ültetésre kész. Az eper magát szaporítja így. A módszer kicsit bonyolultabb változata a légbujtás. Ezt meleg, de nedvesebb időben (késő ősszel,  kora tavasszal) célszerű elvégezni. 

TŐOSZTÁS

Ha gyökérrel együtt ássuk ki, és új helyre kerülnek, vagy tőosztással szaporítjuk növényeinket, akkor ültetés előtt töltsenek egy éjszakát egy vödör vízbe állítva! A töveket határozott mozdulattal vágjuk ketté ásóval úgy, hogy mindkét új egyeden maradjon elegendő egészséges gyökérzet. Másnap pedig iszapoljuk be alaposan az ültetőgödröt és metsszük vissza őket, hogy a gyökerek növesztésére koncentrálhassanak! Bármelyik módszer mellett döntünk is, évről évre többen lesznek körülöttünk, megsokszorozva velünk együtt minden kertlakó örömét.

Ma végre, évszázadnak tűnő várakozás után esett! Már el is felejtettem, milyen a kert, ha szép. Reménykedem, talán újra az lesz. Már elállt az eső, de még ugyanolyan nedves volt a levegő a párától, amit maga mögött hagyott. Szinte hallottam, ahogy fellélegeznek a növények. És- bár már nem is vártam- megérkezett az első szender! Éppen csak karnyújtásnyira tőlem jókedvűen körbecikázta a levendulát, bele- belekóstolt, s ahogy jött, könnyedén elröppent. De itt járt. Mit sem törődve azzal, hogy megtöltötte a szívem boldogsággal. Elhozta végre a nyarat!