Allergiás vagyok a darázscsípésre. Sokáig nem tudtam. Tavaly derült rá fény, mikor a málnát tisztítottam. Annyira belemelegedtem, hogy észre sem vettem, milyen mélyen vagyok már a sűrűjében. És akkor jött a kis csíkos... Azóta tudom.

Persze félbehagytam az ágyás tisztítását és kevesebb gondot fordítottam erre a területre. Ami  jócskán látszott is rajta. Ma végre befejeztem. Ahogy kell, kesztyű nélkül, úgy vagyok igazán kemény kertész... Most jó vastagon bekent, fájós kézzel, de annál boldogabb és elégedettebb hangulatban ülök a kanapén. Örülök, hogy végre újra érezhetem a tavasztól őszig tartó kellemes fáradtságot. Már csak be kell takarnom a töveket, még néhány utolsó simítás egy- két ágyásban és a kert újra teljes pompájában tündökölhet.

Arra gondoltam, most kevesebbet beszélek az új kertrészlet kialakításáról. Inkább mutatok néhányat a saját családommal létrehozott ágyások, zugok, titkos rejtekek közül. 

Molyhos madárhúr és labdarózsa fehérlik a "parasztkert" nevezetű ágyásban. A boroshordó, a korsó és egy kordély még hangulatosabbá teszik. Májusban ez a terület még szerényen készül a következő színpompás hónapokra. Ide ültetem a sok különböző fajtájú paradicsom és cukkíni palántát is. Alaposan beáztatott, tápanyagdús földbe, a töveket pedig szalmával takarom. Részint, hogy távol tartsam a gizgazokat, részint, mert így sokkal jobban megtartják a nedvességet. A borsó és a padlizsán remekül érzi itt magát, egyik évben pedig rengeteg gombát szüreteltünk ezen a helyen. Szeretem keverni a dísz- és haszonnövényeket az ágyásokban. Aromás illatú fűszernövényekkel, bársonyvirággal tartom távol a kártevőket. A védelmet a sokféleség biztosítja. Meg hátul a réz szélkakas.

Ha végigbarangolom az egész kertet, a szülőként folyton felmerülő rengeteg kérdőjelből néhány felkiáltójelre vált. Olyan sok jó dolgot éltünk át itt együtt!

Néha meglepődöm, mennyi "titkos kis kertet" teremtettünk ezen a helyen! Az évek során létrehoztuk a "JÁTSZÓDOMBOT". Egyik oldalára lépcsőfokokat tettünk, másikról a közösen kiásott homokozóba vitt a piros csúszda. Egyszer egy egész nyáron át Szélkirálynőként szelte a képzeletbeli vizeket. Oldalán bőrlevél, kökörcsin, kecskerágó, kövirózsa és árlevelű lángvirág köszönti elsőként a tavaszt. Mára a homokozó felére zsugorodott, benne dinnye, csemegekukorica, pattiszon terem, a közös terület az igények szerint alakul. 

Az erdőbe vezető hátsó LÉPCSŐNK.

A Kislányom csak egy éves volt, a Nagyfiam óvodás, mikor elkészült. Sokszor elképzeltem, hogyan beszélik majd meg itt kamaszként a Világ Nagy Dolgait.

Mindannyiunk keze munkáját magán viseli az együtt tervezett és néhány májusi nap alatt felépített KISHÁZ, a hatalmas ősfenyők árnyékában.

Bejáratát égő vörös japán juhar, kínai szentfa és egy saját kis virágoskert szegélyezik, tündérek őrzik.

Egy cseresznyefa lombja is lehet titkos kert. Egy bokor alja is. Csak a fantáziánkra van szükség. Őrizzük meg, maradjunk gyermekek örökké!

Sokszor érzem mostanában, hogy máshol könnyebb lenne az élet. Aztán észreveszem, hogy azon a helyen, ahol néhány éve pipacs magot szórtam el, most valóságos pipacserdő szökken szárba. Hamarosan szívbemarkolóan szép, égő vörös szőnyeg keretezi majd a jól megszokott nagy virágágyásomat. Az első kis levélkékről megismerem itt a növényeket. Előre tudom, mi vár rám a nyáron.  

Na ennél azért szerényebbre számítok.

Egy nőnapra -egyebek közt- nefelejcs, búzavirág magot kaptam a Fiamtól. Most a magas fűben, a tulipánok között a korábbiaktól pár méterre ott virít néhány újabb kék folt. S a magukat évről évre újravető búzavirág palánták is alig várják hogy virágot bontsanak. Előttünk az egész nyár. A kert ellát számtalan feladattal, míg ősszel újra magára nem hagyom.

Az embert, ha bennne él, felneveli a kert. Nagyra, egészségesre nő a jól végzett munka árán megtermelt számtalan finomságtól. Gyógyul a természet orvosságaival. Örömmel telik meg a szíve, hogy részese lehet a körülötte élő állatok mindennapjainak. És persze vanília-, méz-, rózsaillat, és folyton változó fények, színek teremtik meg a hétköznapok hangulatát.

Májusban virágzó évelő növények:

Orgonával illatos keretbe foglalhatjuk,

Az évek során teljesen betakarja majd a talajt.

A ki nem csírázott virágmagok helyett veszek majd palántákat. Másokat, mint az elmaradhatatlan estike, rézvirág és pillangóvirág ideje a szabad földbe szórni. A levendula és nyáriorgona dugványok közül úgy tűnik, sokan megmaradtak. Várok a kiültetéssel, míg az új hajtások megerősödnek, aztán megkeresem a helyüket az erdő alján, a kamaszkertben.

 Visszatértek végre a madárdalos ébredések.

Már nyílik a lila akác, az orgona, az írisz. Még virágzik a bangita, az illatos késői nárcisz. Menjünk ki együtt a kertbe! Anyák napjától gyereknapig szívjuk magunkba a tavasz illatát és egyszerűen élvezzük a májust!