Elkezdődött a suli. A család végre szusszanhat egyet az első nagy roham után. Lassacskán minden visszatér a régi kerékvágásba.

A nyár végére már nyomasztóvá vált nyugalom átadja a stafétát a sietős őszi hétköznapoknak.

Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy fejünkre nőtt a lecke, a tanulnivaló, s már ki sem látszik az egyre tornyosuló, elpakolásra váró mosott ruha halom mögül.

Hál istennek! Ne is lássuk! Hagyjuk ott és irányítsuk figyelmünket a természetre! Akár a saját kertünkben, akár erdőn-mezőn járunk, minden részlet tartogat izgalmas felfedeznivalót. 

SZÜRETRE FEL!

Akárhány évesek is, a gyerekek mindig nyitottak arra, hogy befogadják azt, amit szenvedéllyel mutatunk nekik. Ajándék újra átélni -most kicsit más szemszögből nézve- a kamaszkort. Izgalmas időszak ez, tele humorral, nagy felfedezésekkel, filozofálással, sok lazasággal. Sokat tanulhatunk a kialakulóban lévő embertől.

Érik a szőlő, a szilva, van még alma, körte. Elérkezett a szüret ideje!

Gyerekeinkkel takarítsuk be a saját termést, szervezzünk nagyobb csapattal látogatást egy közeli gyümölcsösbe! Munka közben remek lehetőség kínálkozik a beszélgetésre. Ha mesélünk arról, ami számunkra érdekes, ők is megosztják majd velünk a saját tapasztalataikat. Hogy mi is továbbadhassuk például azt a mesét, amit egyikük egy könyvben olvasott. Tölgyerdőkről, melyeknek teljes gyökérzetét egyetlen hatalmas szervezet, egy gomba hálózza be. Vagy hallhassuk másikuk történetét az erdő egymással kommunikáló fáiról.

Együtt latolgathatjuk, vajon igaz- e a legenda.

Éveken át eszünkbe jut majd, mikor szétroppan az édes szőlő héja a szánkban. És nekik is. Menjünk szüretelni!

NÁD- FŰFÉLÉK TENGERNYI ORSZÁGA 

A fűfélék fürdőznek az őszi fényben. Kirobbanó formában, tündökölve kiáltják a világba, most övék a főszerep! Virágaikat rezegteti a szél, csillogó fátylat terítve a szem elé. Minél többfélét vegyünk szemügyre! 

Vigyázat! Némelyik levél széle nagyon éles! A pampafüvet inkább csak messziről szemléljük! 

Az egyik legérdekesebb közöttük a bambusz. Izgalmas együtt megvizsgálni, hogy a gyűrűknek köszönhetően milyen erős a fekete, csíkos, élénkzöld szár! És ez is csak fű... Ahogy a nád és a gyékény is. A réten található zsenge fajták kalászainak egyike a myscanthus, a másik meg a tollborzfű virágzatát idézi.

Készülhetnek a mókás, egyedfejlődést idéző képek az egyszikűekről.

S a füvek között ördögszem, cickafark, kúpvirág. Bogáncs, borágó, seprence virít, izsóp, mezei zsálya, len, katáng kéklik. Ritmusra mondhatjuk, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok. Követhetjük a rovarokat nektárgyűjtő útjukon! Pokrócra heveredve egész napra jut látnivaló.

AZ ERDŐ SZINTJEI- A LEGNAGYOBB SZERVEZET 

Nemcsak a mező tart fenn teljes táplálékláncot, az erdő hasonlóan fontos életközösség! Egyszer érdekes formajú ágakat gyűjtünk a sűrűjében, máskor színes levélcsokrot. Megszemléljük a vaddisznók dagonyáját és magunkba szívjuk az avar illatát. Gesztenyét, makkot, terméseket zsákmányolunk, s közben felfedezzük az erdő szintjeit. Leltárba vehetjük lakóit a gyökerek közt élő lényektől kezdve minden emelet növényei és állatai soráig jutva. Mind följebb és följebb, míg a képzeletünk szülte mesékkel együtt útjukra engedjük az utolsó vonuló madarakat is.

MADÁRETETŐ PITAGORASSZAL

Aztán hazatérve kezdődhet a válogatás. A kincsekből gesztenye figurák, makk állatkák kelnek életre, lampionvirágból szélcsengő, levelekből, termésekből őszi asztali dísz, kopogtató készül. 

Az itt telelő madarak meghálálják a gondoskodást.

Néhány falat gyümölcs korrekt fizetség segítségükért a kártevők elleni harcunkban.

Tavasztól őszig számíthatunk is rájuk. Most rajtunk a sor. Elő a körzőt, vonalzót, vagy egy nagyobbacska madzagot! Szerkesszünk derékszöget, kört, kövessük az indiai, kínai, görög és babilóniai ősöket a tudomány mezsgyéjén!

Mire megértjük az ánégyzetmegbénégyzet összefüggéseit, el is készül a pompás madáretető. 

Szerencsések vagyunk. Hátsó szomszédunk az erdő. Itt épp levetette lombkoronáját. A kerítésen díszelgő etetőt a fiúk készítették, mi lányok csipkével festettük. A bejárat köré alkoholos filc szív került. A bogárhotel nem a mi kezünk munkáját dicséri, pusztán illusztráció.

TÉLI SZÁLLÁS-ROVARHOTEL

Már kaphatóak a kertészetben, lakájos darabok sorakoznak az áruházak polcain, de a kertész szemének mindig a közös munkával készített bogárszállás tetszik a legjobban.

És nemcsak az ízeltlábúak, rajtuk kívül is sok kerti cimbora lelhet itt nyugalomra a csípős hónapokban.

Mi szándékosan oda építettük, ahol a süncsalád jár-kel. Naná, hogy betértek és birtokba vették az alsó szintet! A békáknak sok levéllel, nagy kéregdarabokkal kedveskedünk. Ott kényelemben rejtőzhetnek. A növények visszavágott üreges szára, néhány háztartási papírhenger, téglából rakott nagyobb, kóccal, árvalányhajjal kibélelt lakás is található a felsőbb szinteken.

Így mindenféle méretű kertlakó talál kedvére valót.

Hatalmas sikert aratott az állatok körében egyik emlékezetes raklap-háztömbünk a cseresznyefa alatt, a komposztáló mögött, a méhlegelő szélén. Kézzel festett "Bogár Hotel" felirat díszítette, s az olvasni nem tudó állatok számára (micsoda dolog!) őket ábrázoló festmények is. 

SÜSSÜNK EGYÜTT VALAMIT!

Ha marad alma, szilva a szüretből- s persze úgy alakítjuk, hogy maradjon-, nagy örömet okozhatunk a gyerekeknek. Ajánljuk fel nekik a következő két lehetőséget: kezdődhet a tanulás, vagy akár süthetnénk is valamit. Ki a tűzhely melegét vigyázza, ki almát reszel. Egyesek tésztát gyúrnak, míg mások az ízekre felügyelnek. Sokfélék vagyunk, de azt az almás pitét, szilvás gombócot, ami magán viseli mindannyiunk keze nyomát valahogy minden gyerek egyformán csendes elégedettséggel tűnteti el egyetlen perc alatt az utolsó morzsáig. A fahéj illata pedig faltól falig melegséggel tölti meg a teret.