Régóta nézegetem ezt a képet. Nem tudok megválni tőle. Biztosan azért, mert a túlélést jelképezte számomra a nyáron.

Sokunknak okoz fejfájást az idei szárazság. Mert nemcsak ennek, hanem sok-sok elmúlt nyárnak, esőtlen tavasznak és ősznek a lenyomatát viselik kertjeink. Egyre mélyebb rétegeikig szomjaznak a földek.

A biokertek, önnfentartó életközösségek, permakultúrák tovább bírták ugyan, de minél nagyobb területet művelünk, minél többféle növényt gondozunk, annál inkább magukra kell hagynunk néhányat közülük mások érdekében. Szinte megszállott módon keresem virágaim között azokat, amelyek könnyedén átvészelték az aszályt.

Ezért őrzöm ennek a szépséges vadmuroknak a képét. Meg azért, hogy inspiráljon, új erőt merítsek belőle az elkeseredett napokon. Keresem a kapaszkodót, valamit, ami új lelkesedéssel tölt el. S nézzétek csak, mit üzent ma a kert?! Hogy jövök én ahhoz, hogy elkeseredjek? Az élet nem áll meg!

Bizony, már kezdődik is a szüntelen körforgás újabb fejezete.

Szeptemberben még melegek a nappalok, de már hűvös éjszakákra számíthatunk. Ha szerencsénk lesz, némi esővel is megajándékoznak minket az égiek. A talaj még kellemesen langyos. Ideális körülmények növényeink számára. Minden adott, hogy alaposan felkészítsük a kertet a következő szezonra. 

Jól teszi, aki kihasználja a kora ősz melegét, és annyi időt tölt most a szabadban, amennyit csak lehet. Kezdődhet a szüret, téli alma-körte kerül a hűvös kamrába. A polcok alig várják, hogy megteljenek szilvalekvárral. Szedret, szőlőt eszegetünk, miközben a jövőt tervezgetjük. 

Még jobban fel kell készülnöm, hogy segítsek a kertnek szembenézni az elkövetkező aszályos évekkel.

Azokat az ágyásokat, amelyekben sok kora tavasszal pompázó virág és cserje van felásom, felforgatom, gyomtalanítom. A tavaszi fokhagymát már most el kell ültetni, hogy jó erős kis gyökereket ereszthessen. Ahogyan minden mást a spenóttól kezdve a salátán át a korai hagymásokig és cserjékig. 

Bízom az őszi esőben. Remélem, hogy szeptemberben sokszor megtölti majd illatával a kertet. Résen kell lennem. Azt tervezem, hogy nagyon alaposan visszavágom az összes cserjét, amint elered. Ha huzamosabb ideig esik, nyert ügyem van. A növények gyökerei megerősödnek, a drasztikus metszésnek köszönhetően pedig koncentrálhatnak a tápanyag és a víz raktározására. Talán így szebbek, erősebbek lesznek jövőre. 

A méhlegelőnek a kasza a legjobb barátja. Ha egyszer egy évben -épp ez idő tájt- sportosra nyírjuk vadvirágos üstökét, akkor felszabadul. A gyógynövények kerti és vadvirágok újravetik magukat, így jövőre még nagyobb foltokat képez majd a pipacs, búzavirág, kúpvirág, s a többiek. Színpompásabb és változatosabb lesz a rovarok terülj-terülj asztalkája.

A gyepet erőteljesen összegereblyézem. Rengeteg elhalt, száraz növényi résztől kell megszabadulnia. Siralmas képet fest majd, tudom. Mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy jó volna ezt a -hatalmas kert egészéhez képest zsebkendőnyi- fűfoltot is beültetni szárazságtűrő évelőkkel.

Elképzelem, ahogy itt is magas árvalányhaj, füvek, virágok lengedeznek, és a vékonyka ösvényeken haladva megsimogatja lábunkat a virágtenger.

A pázsittal az a baj, hogy egyáltalán nem környezetbarát. Rengeteg gondozást, mindennapos locsolást igényel. Anélkül megsárgul, kikopik. Egy önfenntartó kertben minden csepp pázsitra locsolt víz pazarlás.

Persze ha valakinek a kiskertjében elég esővíz jut a gyepnek és a család ezen a fűfelületen tölti az egész nyarát, más a helyzet. A gyerekek itt fociznak, játszanak, a család ide ül le piknikezni, bográcsozni. Az ilyen zöld szőnyegeket még szebbé festik az emlékek.

Pontosan ez a helyzet nálunk is. Drága férjem gyerekkorát egy ilyen csodálatos gyep keretezte, ezért a legnagyobb örömmel tartjuk meg. S bár nálunk mostoha a sorsa- nem sok locsolásban van része -, rákerül a piknik pléd, a babzsák, sárga szőnyegén fekve napozunk és hatalmas tollas csatákat vívtunk itt az évek során.

Aztán valahogy mindig újrazöldül. Ehhez kell neki ilyenkor az értő gondoskodás. Miután alaposan kigereblyéztük, vasvillával jól megszurkáljuk (megszellőztetjük), aztán egy kis fűmaggal utánvetjük és várjuk az éltető őszi esőt.

Az összegyűjtött levelek mehetnek a komposztálóba, betakarhatjuk vele a talajt, az érzékeny növények tövét.

Idén vastagabb mulcs- és szalmaréteget fektetek ahová csak lehet. 

Fontos, hogy idén ősszel is elvégezzük a lemosó permetezést, mert a forró nyár kedvezett a levéltetveknek, s még számos kártevőnek. Ráadásul manapság nem számíthatunk már vastag hórétegre, kemény fagyokra. Nincs ami energiával töltené fel a növényeket, nincs ami megtizedelné az apró betolakodókat. Nekünk kell ezt megtennünk az alapos metszéssel, lemosó permetezéssel.

Titkos Kertjeitek is biztosan gyönyörűek már. Kész van az ösvény, a pihenő, a kúszónövények kezdik birtokba venni a kerítéseket, falakat. Remélem, hogy a fák is túlélték a szárazságot, lágyan ringatóznak a fűfélék, évelő virágok és a kaspókból, dézsákból valósággal kiömlik a sok egynyári virág! Talán még egy kis kerti medence, vagy csobogó is került az egyik zugába. Ha pedig az aszály, vagy bármi más keresztülhúzta a számításaitokat, és hozzám hasonlóan szüneteltettétek egy időre az építkezést, az enyhe idő érkeztével most folytatódhat a kaland!