A február már a készülődés ideje a kertben. 

A fák ahogy érzik a közelgő felmelegedést, megmoccannak legbelül. Lassacskán megindul a nedvkeringésük. Mi is készülhetünk a metszésre, lemosó permetezésre. A zord idő elmúltával eltávolítjuk a télen esetlegesen megsérült, elfagyott ágvégeket, formára alakítjuk a disz- és gyümölcsfákat. Ha maradt moníliás, elfeketedett ág, gyümölcsmúmia a koronákon, nagyon fontos, hogy egytől egyig eltávolítsuk és elégessük, a szerszámokat pedig fertőtlenítsük! Aztán minden kap egy jó alapos fejmosást 2%-os bordói lével.

Előkerülhetnek végre a nyáron, ősszel begyűjtött magok. Az őket rejtő papírzacskók, borítékok- a nyár ezer emléket rejtő időkapszulái- igazi kis ajándékcsomagok, különösen, mert gyerekkacsók töltötték őket, s pingáltak rájuk feliratot. 

El sem tudom mondani, milyen izgalmas dolog évről évre ugyanannak a dinnyedinasztiának újabb és újabb generációit felnevelni! 

Vizsgáljuk át a csomagocskák tartalmát! Az ép, száraz magokból neveljünk elő palántákat! Virágokat, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, cukkínit hacsak lehet, mindig ültessünk. Amikor tehetem, a gazdaboltban vásárolom meg a hiányzót, vagy éppen a vágyott újdonságot. Mindig ott a legszélesebb a kínálat. Azzal, hogy most előneveljük a hosszú tenyészidejű növényeket, megkönnyítjük a saját dolgunkat. Időt nyerünk számukra, így korábban beérnek, s ha átlátjuk, mi mindenünk van, a tervezés is megy majd, mint a karikacsapás.

Úgy kell kalkulálnunk, hogy április elejére essen a kiültetés, akkorra, mikor már nyoma sincs a fagynak! Hat-nyolc hétre lesz szükségük, így február végén kis cserepekbe szórjuk öket, melyeket előzőleg megtöltöttünk virágföld, apró kavics, meg homok keverékével. Persze akinek más ültetőközeg vált be, használja azt. Nálam ez a tuti! Vékonyan meghintjük az edénykékben vidáman ücsörgő apróságokat az eleggyel, hogy tudják, merre kell követniük a fényt. Mindig tartsuk nedvesen a földet vízpermettel, de ne öntözzük túl! S aki azt gondolná, hogy a véletlen furcsa játéka, ha felébredt bennetek a nagymama konyháját idéző nosztalgia: "mindent érzés szerint kisunokám", nem is tévedhet nagyobbat. A kert a mi boszorkánykonyhánk a természetben. Ugyanazt tesszük időről időre, mégsem lankadhat a figyelmünk. Mindig minden más egy kicsit, résen kell lennünk, ha mondjuk valaki feljebb tekeri a fűtést, nehogy kiszáradjanak kis palántáink. Járkáljunk naphosszat fel, s alá a házban élesre töltött spricnivel a kézben! Na jó, félre a tréfát! Kissé elkalandoztam...

Gyorsan takarjuk le félbevágott pet palackból készített spéci csináld magad- üvegházzal az egész csapatot, aztán tegyük egy napos ablakpárkányra!

Ahogy elszeparálódunk gondolataink birodalmába, úgy vesszük körbe magunkat képzeletben már most mesés, misztikus örökzöld, virágos élő fallal. Semmi sem tehet titokzatosabbá egy titkos kertet a kúszónövényeknél! 

A régmúlt idők üzenetét mesélő borostyán hűvös eleganciát áraszt, s kölcsönöz az árnyékos falszakaszoknak. Tenyérnyi mélyzöld kerek levelűtől egészen a parányi világossárga csíkokkal, pettyekkel tarkítottig rengeteg változatban létezik és mind könnyedén megered. Ez a strapabíró növény elsuttog majd egyet, s mást a dédunokáknak rólunk.

A kúszó- és futórózsák természetes akadályt képeznek a betolakodókkal szemben. Ez csupán egy rengeteg vonzó tulajdonságuk közül. A legtöbbet azonnal soroljuk: káprázatos szépségükkel képesek megállítani az időt és romantikus érzésekkel töltik meg a rendelkezésre álló teret, ideértve a kézzel nem fogható tartományokat is, mint az emberi lélek. Számtalan fajtájuk között akad hivalkodó százlevelű, szerény hófehér, vörös, mint a vér, egészen apró, s naphosszat folytathatnánk. Minden igényt kielégítő a látvány, s akkor az illatokról még nem is beszéltünk! Arról regényeket írunk majd kamaszaink titkos birodalmában üldögélve lopott órákban, mikor a nagy dolgok máshová szólítják őket, s odasettenkedhetünk a fügefa alá.

A magyar történelmi rózsák megmentése, nemesítése és új fajtákkal gazdagítása terén értékteremtő munkát végzett Márk Gergely, akinek csodálatos kínálatából minden beszerezhető, amire csak vágyunk! Szívből ajánlom a Szeged melletti kertészetet! Házhoz is szállítanak, méghozzá barátságos áron. 

A kerti iszalag (klematisz) szintén elengedhetetlen oda, ahová markáns színfoltokat tervezünk. Kirobbanó virágpompája ellentmondást nem tűrően vonja magára a tekinteteket. Ha korai, apróbb és késői, óriás virágú fajtát is ültetünk, meghosszabbíthatjuk a letaglózó látványt élő falunkon. Kis kertekben, ahol nem fér el egy terebélyes fa, fantasztikus hatást érhetünk el vele. Ültessük 6-10 cm-el mélyebbre, mint ahogyan a cserépben volt, kerüljön a földjébe sok tápanyag, komposzt és öntözzük gazdagon! 

A trombitavirág agresszíven terjeszkedő növény. Észre sem vesszük és befutotta az egész kerítést. Nincs vele sok gond, csak késő ősszel, vagy kora tavasszal kell jó alaposan visszavágni, mert az új, egyéves hatásokon hozza gyönyörű fürtökben nyíló narancs-, vagy citromsárga virágait. Arra kell vigyáznunk, hogy minden része mérgező, ezért kesztyűben dolgozzunk vele!

Nem nagyon talál az ember emlékezetében kutatva olyan művészeti ágat, mely meg ne énekelte, le ne festette volna szavakkal, vászonra, vagy éppen pillanatképbe zárva a kúszúnövények egyik legvarázslatosabbikát, a lila akácot.

Nincs ebben semmi meglepő! Azoknak a szerencséseknek, akiknek a kertjét ez a Távol-Keletről származó szépség díszíti, hétköznapjait mesebeli világok függönye keretezi. Hogyan is láthatná az ember emögül szürkének, unalmasnak, szomorúnak az életet? Lila akácot minden ablak köré, minden kapura, kerítésre! Töltse meg illattal, színnel, gyönyörűséggel az életet!

Ki ne emlékezne Monet lila akácaira?

Válasszunk számára nagy helyet, ahol kényelmesen tud terjeszkedni és alaposan metsszük meg, miután virágai elnyíltak! Ha mindig visszavágjuk a szertelenül kígyózó indákat négy-hat szemre, akkor nyár végén másodvirágzással ajándékoz meg minket. 

Nyár elején hajnalka magjait szórjuk majd a kerítések, s a kőfalak tövébe, szép számmal akad egynyári kúszónövény is a palettán. 

Végezetül, ha elolvadt a hó és a talaj sem fagyott már, gereblyézzük át alaposan az ősszel rögösen hagyott földet. Forgassuk át még egyszer a komposzttal, amit már jól magába fogadott a télen, hogy nedves és tápanyagban gazdag földdel örvendeztethessük majd meg kertünk új lakóit!