Boldogok, ha rátalálsz magadban a Felismerés (szürkére száradt instant- és konzervzombik által rég elveszettnek hitt, de legalábbis kelletlenül a tányér szélére tolt) Ízére, Képességére. Az akciós farháttal telt húsosfazékban nincs helye ilyesfajta Fűszernek. Örömmel ébresztenek rá a Titokra, boldogan ragadnak csuklón, hogy magatehetetlenül átszáguldj velük a mélységes Mély éjszakán. Kivezetnek a Ráébredéssel Kikövezett Övezetbe. Átáramoltatják rajtad, hogy szorítsd magadhoz Elengedhetetlenül a megrázó, mindent átjáró Tudást.
A mindentudás cunamiját, ami óriás hullámként kimossa a magukról töppedtre aszott szívükben a hatalmasság illúzióját dédelgető, hízlaló ostoba döbrögik alól- hiába rogyasztják is tiszta erőből a kis rozoga, nyamvadt cölöpöket, nemcsak remegő lábaikat, de a hiedelmek, szokások és tévhitek biztosnak hitt talaját is. Mert bár felül a sikerpénzcsillogás mulatós gumiarábikummal összetapasztott elefántcsont- tákolmánya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Az Isten beletetoválta a lelkünkbe az üzenetet. S a Márciusi Vének láthatják, mert Nekik meg lámpást adott a kezükbe. Nemcsak Pesten. Hadd tartsák csak egészen közel, hogy minél jobban Látsszon!
Rengetegen vannak. Élő Fáklyákként világítják be a lelkeket maguk körül. Riasszon fel mindenkit rég álmodott rémálmából vakító fényével! Kihűlne- kihalna nélkülük a világ. Kikódolhatatlan maradna bennünk az Isteni Szó. Magunkra maradnánk, tán nem is tudnánk a létezéséről. De ha a lelkük lángja átragad, futótűzként terjed a sokaságban legbelül. S ha a lelkesedés olthatatlanul lobogó máglyája, meg a mindent megtisztító tudás-cunami összeér, akkor forr csak fel igazán. És nem történhet semmi baj, mert ottmarad az aranylóan gyöngyöző Szent Esszencia.
