Tél van a kertben.

Minden csendes, megállt. Mély álomba zuhant az "Öreg Hölgy". Csak néha, egy-egy órára zavarják meg vidám, randalírozó cinkehordák, rozsdafarkúakból verődött gigerli brigádok. Rá-ráijesztenek a riadt verébnépre, erőt demonstrálnak, aztán a rendzavarást megelégelő szajkócsalád tekintélyes mátri-, vagy pátriárkája rájuk ripakodik: elég volt, hagyják tovább pihenni a többieket! Újra csend. A Napot eltakaró és az egész napot a kertben töltő eső-, pára-, vagy épp ködfüggöny már nem ereszt át semmi romantikát. Képen röhög mögüle a természet: nagy szemekkel próbál meggyőzni, ez már örökre így marad, ki nem teszi innen a lábát. Jól esne egy kis hó. Takarja el, legyen gyönyörű és vidám!

De a hidegtől elbújva bent én is készülődöm. Gondolatban már tervezgetem az újat. December környékén már egyre nehezebben tudom felidézni, mennyire buja, milyen gazdag színekben, formákban a nyári kert. Előveszem a fényképeket, hogy elhiggyem, és végiggondoljam, hogyan fejlődhet tovább.

A "hó alatt" érlelődő rejteke. Inspiráció a Nagybetűshöz. Ahol új emlékeket gyűjthetnek.

Időnként, ha néhány napsütéses perccel megajándékoz a természet, kisétálok és elképzelem, milyen lesz majd. A kert egyszer csak elkezdi megmutatni, mivé akar válni. Egy délután megjelenő fénysáv kijelölheti, hová kívánkozik pihenő, merre vezessen egy kis ösvény. Ott lehet aztán jókat sütkérezni! Kellenek majd magasságok, feltűnő elemek! És már készülhetnek is a rajzok! Élénk, fényes színű, kövér ceruzacsokor segít felidézni a nyár ezer színét. Milyen könnyű visszaidézni! Elgondolkozom ilyenkor jóbarátaimon, a növényeken. Persze, olykor mesélek is róluk a gyerekeknek... S újra ott vagyunk a kertben. Sehol nincs már a szürkeség okozta mélabú! Végül a képekből összeáll az igazi. A végeredmény persze kicsit úgyis más lesz, mikor elkészül. Az ízekről, illatokról sem feledkezhetek meg! Alaposan végiggondolom, mi mindent szeretnénk, mitől lesz kényelmes, minden igényt kielégítő! 

A kert művészetében keveredik az összes többi. 

Múlandó tűnékeny, mint a kimondott szó, az eljátszott dallam. Ugyanakkor állandó is. Hiába ugyanaz estéről estére a szöveg, a mozdulat, kicsit mindig máshogy hangzik, mást jelent. Az évek múltával egyre nagyobb lesz a fák árnyéka. A visszavágott, aztán új alakot öltő cserjék tavaly erre dőltek, jövőre meg majd amarra. Egyre terebélyesednek a virágos színfoltok, a fűfélék. Alkalmazkodnak a körülményekhez. Egy esősebb tavasz, vagy hosszabbra nyúló tél után mindig új arcát mutatja kertünk. Kicsit másképp tér vissza minden. 

Fessünk most együtt új kertrészt képzeletben!

Ha pedig van elég hely és szeretnénk bevetni az igazi nagyágyút, akkor a lila akác lesz "a mi emberünk". Rengeteg fajtája létezik, akár virágtól roskadozó fát, akár romantikus lila, vagy fehér pergolát szeretnénk. Ellentétben a kinti szürkeség fátylával a bódító illatú, nyár elején és gyakran még egyszer, a végén virágba boruló varázsfüggöny garantáltan romantikus hangulattal tölti el a szívünket. Januártól kezdve részletesen is mesélek majd ezekről a növényekről, de most szárnyaljon csak szabadon a képzeletünk!

Kelleni fog egy jó fa is. Szép, árnyékot adó, vagy gyümölcsöt termő. Hogy tudjunk olvasni, ejtőzni alatta! Minden évszakra valami színfolt. Bogyós erdei gyümölcs. Rovarcsalogató, madaraknak, gyerekeknek csipegetni való. 

A cserjékkel együtt ezek adják majd az új kertünk vázát. Ők biztosítják az állandóságot a folyamatos átalakulás közben. Hogy a felnövekvő gyermeklélek biztonságban érezze magát.

És hogy a folytonos belső változás, a nagy tinédzser szélsőségek is megkapják a díszleteket a dráma minden felvonásához, lesz majd nyáron sok virág, télen levelét elhagyó furcsa ágrendszer, rengeteg szín. Illat. Mindig valami különleges. A fűfélék folytonos mozgása dinamikát hoz, rímelve a háborgó kamaszlelkekre. Kell még egynyári, amiről csak Ők gondoskodhatnak, állatoknak való bogárhotel, fészekodú. Egy jó függőágy, hinta. Eldőlni, henyélni, olvasni az árnyékban... 

Hát, így vagyok én ilyenkor télen a kertben. Gondolatban. Nagy tervekkel. Aki kíváncsi, mi lesz ebből, tartson velem az úton! Hónapról hónapra elmesélem majd.

Most pedig felkerül a fényfüzér a tiszafára, házra. Az ábrándozást félreteszem, januárban visszatérek majd a tervezgetéshez. Almákkal díszítjük a kis Nordmann fenyőt. Feltöltjük magokkal, szalonnával a madáretetőket. Jöhet a társasjáték, sok röhögés, együtt sütés, gyertyagyújtás.  

Az Ünnep!