Az mégsem járható út, hogy fogom magam és feladom. Ez motoszkál a fejemben napok óta. Nem hagy nyugodni. És persze eszem ágában sincs feladni. Nem olyan fából faragtak ám engem! Ahogy nem hagyhatlak benneteket sem- akiknek talán számít ez a havonta megjelenő néhány gondolat- CSERBEN! Lássuk, mit tudunk kihozni ebből a száraz, forró, atomvillanás utáni állapotokat idéző júliusból!

Tervezni, ültetni most felesleges odakint. Inkább a medence hűvöséből, vagy egy árnyas zugból nézve gondoljuk ki, mi hová kerüljön majd. Esténként pedig locsolással tartsuk életben egynyári virágainkat, még meglévő dugványainkat és a veteményest. Próbáljuk meg élvezni eddigi munkánk gyümölcsét!

Szeretném bemutatni néhány kedves ismerősömet, akik mellett lehet, hogy nap, mint nap elmegyünk, s akikkel kertünk átvészelheti az aszályos időszakokat! Ők az őshonos, vagy rég meghonosodott növények. Sokan közülük mindig is itt éltek, másokat a messzi keletről, Dél- Afrika fennsíkjairól, vagy az Újvilágból költöztettek Európába egykori növényvadászok. A génjeikben hordozzák a túlélés tudományát. Segítségükkel hozhatunk létre vadvirágos rétet, erdőkertet, vagy természetes, szárazságtűrő kertet. Ez tud legtovább ellenállni a változásnak, életközösséget teremtve, otthont adva a benne élőknek, egészen a legparányibb élőlényekig.

Fákra most ne is gondoljunk! Ősszel, majd ha enyhül a hőség, fontosabbak lesznek minden másnál.

Most a nektárt adó virágos barátainké a főszerep! 

.

Nálunk ez az első év, hogy a nyáriorgona csupán egyetlen egyszer nyitotta ki virágfürtjeit. De túlél! Egy kis esővízzel hetente megöntözve átvészeli a legszárazabb időszakokat. Nem véletlenül nevezik az angolok pillangócserjének, ellenállhatatlan vonzerővel bír a nektárgyűjtögető rovarok számára.

A gyógynövények rendkívül szívósak. Akkor árasztják magukból leginkább gyógyító, aromás illóolajaikat, amikor a legjobban tűz rájuk a nap. Idén őket is fel kell frissíteni egy- egy esti fürdővel, de gyógyteájukkal, tésztaételek, lekvárok, nyáresti pizzák, közös grillezések ízesítőiként százszorosan meghálálják a törődést.

A rózsák is sokmindent kibírnak: szinte bármilyen talajhoz alkalmazkodnak. Szeretik az erős metszést és fittyet hánynak a kemény fagyra, perzselő napsütésre. A történelmi fajták között tallózhatunk árnyéktűrő, betegségekkel szemben különösen ellenálló, kúszó, futó, talajtakaró változataik közül, mindenki talál kedvére valót. Nyáron illatos, színes virágaikkal, ősszel egészen fantasztikus színekben pompázó leveleik látványával, télen ízletes, vitamindús csipkebogyóikkal örvendeztetik meg a kert minden lakóját. A rózsa vázában, vagy szörpben, lekvárban, vagy szépségápolásban megfelel a legkényesebb elvárásoknak is. Igazán különleges, mégis mindennapi növényünk.  

 Nemcsak a borbolya, köti meg, s tartja életben a talajt. A korallberkenye, a babér, az aranyfa, a mahónia és a cserszömörce is csodálatos cserjéink. Lombszínükkel, méhmágnesként illatozó virágaikkal látványos pontjai kertünknek, miközben a szennyezett levegőt is kiválóan tisztítják.

Aki most végignéz a kertemen, egészen biztos, hogy az árvalányhajakat veszi észre először. Ők tartják életben a lelkesedésemet. Szépek, vidáman lengedeznek a forró fuvallatokkal, mit sem törődve a meleggel. A tollborzfű egyszerű gazként burjánzik forró éghajlatú vidékeken. Külföldi kalandjaink során kicsit bosszankodunk, hogy a mi drága dísznövényünk ott a járda szélén, az útpadka résein kikandikálva éli mindennapjait. Most milyen nagyszerű, hogy nálunk is bizonyítja ellenállóképességét! A virágosnád- Myscanthus- és a japánfű kicsit ziláltabbak, de nekik sem okoz gondot a szárazság. A kis kék csenkesz és a pampafű szintén bizonyított. A nagyszerű fűfélék árnyékos rejtekében megpihenhetnek az apró állatok is.

A MÉHLEGELŐ LAKÓI:

-VIRÁGOS LÁGYSZÁRÚAK

 -ÉGIG NYÚLÓ GIZGAZOK

Sokszor gyógynövények, legtöbbször nektárral látják el szárnyas barátainkat és mindig ők a legszívósabbak. Nézzünk rájuk kicsit másképp, mint eddig! 

Bogáncs, seprence, katáng, pipacs, ördögszem. Sziki pozdor, selyemkóró, lándzsás útifű, aranyvessző, lenvirág... Micsoda nevek! Azonnal beindítják a fantáziát. S már szárba is szökken a sok történet tündérekről, manókról. Végigkövetjük útjukon újdonsült hangya komáinkat, találgatjuk, honnan jönnek, s hová tartanak.

Sok jól használható növényhatározó internetes oldal, könyv áll a rendelkezésünkre, melyeket kézbe véve máris réges régi botanikus elődeinkhez csatlakozhatunk. Remek mókává, közös időtöltéssé válik a keresgélés, azonosítás! Hogyan is adhatnánk át jobban a tudást és a természet szeretetét gyerekeinknek, mint az együtt átélt kalandok, együtt kitalált történetek során?

Volt már olyan sokszor- és sajnos egyre többször fordul majd elő-, hogy teljesen kiégett a fű. Aztán meg újrazöldült. Mindig laza nyugalommal legyintettem: "a Természet megoldja!" Igen, most is így lesz, és amíg lesz metszőollóm, amit ki tudja, hol a csudában hagyok el mindig, amíg van ásó és locsolókanna, addig számíthat rám a kert. Amíg otthonom ez a darab föld, mindent megteszek, hogy segítsem a túlélésben. A sivatagban is elég egyetlen kiadós zápor, hogy túlélje a szárazságot ezernyi titkosan rejtőző csodája. Figyelni fogok, százszor jobban, mint valaha. Megtanulom, hogyan alkalmazkodhatunk még jobban a változásokhoz ezen a hatalmas területen. Mindannyiunk egyre nagyobb felelőssége, hogy csökkentsük a nálunk kevésbé szerencsés városlakók ökológiai lábnyomát.