Reggel kinéztem az ablakon és megláttam, hogy minden hófehér. A világot fehér csomagolópapírba burkolta a dér. Jaj, nem is dér! Közelebbről nézve jól látszott, ez ónos eső. Mindent vastagon ellep a jégpáncél. Első ránézésre gyönyörű! Csodálatos téli táj benyomását kelti, de ha a növényekre gondolok, aggodalom tölti el a szívem. Emlékszem, néhány éven keresztül minden télen megjött ez az ónos eső és rengeteg kárt okozott a hazai erdőkben, kertekben. Ilyenkor a legnagyobb veszélyben az öreg, korhadt fák vannak és ahogy vastagszik a súlyos teher, úgy lesznek egyre sérülékenyebbek a fiatal, erős növények is. Remélem, minél előbb abbahagyja a szitálást. Addig nem tehetek mást, behúzom aggodalmam fátyolfüggönyét és nekilátok a tervezgetésnek.

Még a tejeskávém is kihűlt a nagy ijedtségben.

A szép kert a jó kert. De milyen is egy jó kert? Mindig más szempontok szerint kezdjük a tervezést. A gyümölcsöt, zöldséget termő, az állatbarát, a szemet gyönyörködtető díszkert vágya mind- mind meghatározhatja az irányt. Most olyanra lesz szükség, ahol lehet ábrándozni, elvonulni, lélekben gazdagodni. És a legfontosabb kérdés: melyik tinédzser szereti a munkát? Ebben a kertben ne kelljen dolgozni, épp csak annyit amennyi erősíti az akaratot! Egy- egy növény igényeljen csak állandó gondoskodást! Hogy meglegyen a személyes kötődés!

-A levendulát mindenki szereti. Gyönyörű, érzékeinkre ható növény. Misztikus lila színe, semmi mással össze nem téveszthető illata nyugalommal tölt el. Délben, ha rásüt a nap, a felszálló illóolajok még a legborzoltabb idegrendszerű tizenévest- és családját is- elandalítják. Ráadásul szinte teljesen igénytelen. Kifejezetten sértésnek veszi, ha túl sokat macereálják... Örökzöld, télen is jól mutat, jöhet a kertbe!

-Nyugtató illóolajaival a citromfű is azonnal eszembe jut. Gyermek hálószobák ablaka alá vele! Hozzon szép álmokat! Teát is készíthetnek majd belőle a barátokkal.

-A fűfélékkel lágyíthatjuk a kép széleit, a szegleteket. Mozgalmassá, élettelivé varázsolhatjuk környezetünket. Remek búvó- és élőhely a számunkra fontos állatvilágnak, s van belőle ezerféle. Árvalányhajból rengeteg kell majd, jöhet a kis deres csenkesz, a kamaszos, szertelenül lebegő kalászaival szívünkbe vidámságot kölcsönző tollborzfű, vagy- ha elég a hely- egy nagy miscanthus, tisztességes nevén zebrafű, vagy elefántfű. Az egyik szélesedő csíkos szigetként, a másik évről évre ducibb, látványos óriás pompomként pompázik majd.

-A fűfélékre szépen rímel hosszú, éles leveleivel a hazai kertek két elmaradhatatlan, hatalmas fűcsomóra emlékeztető szereplője, a sásliliom és a jukka. Előbbi Kínából, a Távol- Keletről származik, ráadásul hihetetlenül változatos, sokféle színben játszó virága ehető. Másik Dél- Amerika zord vidékeiről érkezett, így jól bírja a telet, örökzöld foltként pompázik a leghidegebb időben is, tavasz végén, nyár elején pedig csodálatos harangvirágszerű, fehér virágfürtjeivel gyönyörködteti szemünket. Sőt, az elmúlt ősszel sokakat- köztük engem is- meglepett itt- ott néhány égbe nyúló ajándék virága. Szeretem őket egymáshoz közel ültetni, mert így mindig van egy állandó és mindig van egy folyton megújuló is azon a ponton, ahol ők állnak a kertben.

Alakul a kép. Egyre inkább egy erdő széléről előnyúló parasztkert benyomását kelti bennem. Hát legyen!

-Hogy folytassuk a kevés törődést és vizet igénylő növények sorát, jöhet az echinacea, másnéven bíbor kasvirág. Természetesen nem csak szép és szívós, hanem hasznos gyógynövény is. Teája gyulladásos megbetegedésekre, náthára kiváló. Hasonlít hozzá a szintén Amerika prérijéről származó kúpvirág. S akkor már jöhet egy kis kokárdavirág, búzavirág és margaréta is! Tavasszal és nyáron elültethetünk néhány tövet, hervadás után pedig begyűjtjük és elszórjuk magjaikat, hogy évről évre nagyobb, természetesebb virágfoltjaink legyenek. Jól ismerik a gyerekeim ezeket a klasszikus virág alakú, hosszú szárú növényeket. Amikor kicsik voltak, sokat ültettünk belőlük együtt. Szerettem volna, ha örökre megmarad emlékezetükben a szemmagasságban lebegő színes virágok képe. 

-Néhány tő talajtakaró rózsa még romantikusabbá varázsolja a virágszegélyeket. Ők lesznek azok a tüskés jóbarátok, akikről időnként lehet egy kicsit gondoskodni. Számtalan színnel gazdagítják majd a kertet.

-Nagy kedvencem a díszgyertya. Gaurának is hívják. Nyár közepétől virágzik egészen a tényleg hűvös őszi napokig. Mindig új és új apró pillangókként lebegnek hol fehér, hol ciklámenszínű virágocskái az egyre hatalmasabb bokor felett. Legkedvesebb fajtám a Whirling butterflies.

-Apropó pillangók! Jöhet sok- sok nyáriorgona is. Nem véletlenül nevezik az angol kertészek pillangócseréjének! Ellenállhatatlan vonzerővel bír a lepkék számára. Rengeteg rovar költözik majd hozzánk, s időzik nálunk egész évben ennyi finomság láttán. Szeretem azokat a nyári estéket, mikor a jóleső, egész napos kertészkedés után a fáradtság csak ülni és figyelni enged. Nézni az alkonyatkor nektárt gyűjtögető szorgos szendereket. Szeretem a számtalan pillangót, madarat ismerősként üdvözölni. És nagyon szeretem, hogy ügyet sem vetnek ránk. Mi is csak lakók vagyunk a nagy, közös kertben. Megajándékoznak bennünket az élet valóságának szépségével a busás vendéglátásért.

-Jó lesz ez a kert. Vannak már elszórt tulipánok tavaszra, állandó zöld foltokként jukka és levendula, mozgalmasságot, lágyságot adó füvek, mellettük színes virágok, egész nyáron virágzó rózsa, hatalmas virágbomba- sásliliom- nyár közepétől, illatos citromfű, sok állat. Kell még egy fa! Mondjuk egy fügefa. Mellette szól ízletes gyümölcse, csodálatos ágrendszere, szépséges levelei, s úgy általában egész mesébe illő formája, története. Tervezünk majd árnyékába vezető ösvényt, lombja alá pihenőt. Kellenek kúszó növények, "titkos" kertünk elengedhetetlen díszlete és olyanok, amik ősszel festik majd át egészen más színekkel. Őszirózsa, magas varjúháj. És van még egy, de jó, hogy eszembe jutott! Annál is inkább, mert különösen kedves a szívemnek. Ez pedig a sudárzsálya. Miután elhullajtotta a lombját, hófehér, égnek meredő ágai egész télen különleges hangulatot árasztanak. Nyáron apró, szeldelt levelei fölött fürtökben pompáznak puha, lila virágai. Sokkal tovább, mint a levendula. Imádom fűszeres illatát. Így gondolatban elkészült álmaim titkos kertjének már nem is oly titkos terve.

Hamarosan levendulát, nyáriorgonát kell szaporítanunk, hogy meglegyen a kert szerkezete. Magokat vetnünk, hogy pompás virágok nyíljanak benne. Addig már el is kezdhetjük beszerezni a nekünk tetsző fajták magjait a gazdaboltban. Vegyünk lenmagot, molyhos madárhúrt! Rendszerezzük a saját eltett magocskáinkat, rajzainkat és álmodozzunk a varázslatos, új kertünkről! Hol lesz a kis kerti ösvény, hol a pihenő? Mit fogunk benne olvasni? De jó lesz!

 Aztán óvatos léptekkel haladva töltsük meg a madáretetőket! 

Talán a jég is elolvadt már.