A minap láttam Az Olvasót. Ha szobrász lennék, kifaragnám. Bár olyanra, mint az élet, úgysem tudnám...
Időnként -ezt csak titokban mondom el- azt kívánom, bárcsak lehetnék kicsit olyan, mint Grecsó és Tóth Árpád és Attila és Radnóti és Illyés, de leginkább Ady! Persze, a legkevésbé sem…
A tökéletesség mindig természetes. Mint a tehetség. Amivel tehetünk másokért. Nem gondolkodunk rajta, mert ott van. Mindig is ott volt. S amikor formát ölt, meglepődünk: Hogyhogy ez eddig nem létezett? Hisz oly magától értetődő. Tudjuk, természetes.
Észre sem vesszük, csak van.
Mint a légzés.…
Megint vége a nyárnak...
Vonul felettünk ezernyi seregély,
Pettyezett a látóhatár.
De jön, csak jön az éj- fekete
repülő szőnyeg,
csőr nem nyílik, csupán szárnyak
suhognak,
összeverődnek.
A szívveréssel egyberezonál.
Mindegyre ontja az erdő
száz szövőszéke
hátunk…
Onnantól, hogy az ember járt az űrben, már másképp néz a Napra.
"Mindannyian csillagporból származunk"
mondja a csillagász. Megszületünk, de a láthatatlan köldökzsinór továbbra is összeköt minket. A Nappal, s mindennel, ami létezik a világegyetemben. Egymással is. De a mi mindent megvilágító és…
Tenerifén ma kezdődik az Agatha Christie Nemzetközi Fesztivál. Kétévente, november elején Tenerifén randevúznak egymással a rejtélyek szerelmesei. Két héten át színházi előadásokkal, kiállításokkal emlékeznek meg a krimi nagyasszonyáról. Szabadulószoba, angol, német, spanyol nyelvű filmvetítés…
Belépett az életünkbe és a tudás azonnal egyetlen gombnyomásnyi távolságra került. Nem szerettem, a végsőkig ellenálltam neki, csak az első karantén tette megkerülhetetlenné számomra. A legnagyobb meglepetésemre belebotlottam a kedves, ismerős érzésbe... Olvasni, levelezni, tanulni az interneten is…
Mind hosszabban tartja lehunyva kék szemét az ég.
Elszántan szitál a köd. A csupán néhány szürke órán át tartó nappal tartogat még feladatokat az elhivatott kertész számára. A ködfüggöny mögött itt-ott felbukkan még egy ibolyakék, vidám sárga, vagy lángszínű folt, s néha belebotlunk egy-egy…