IroorI
Egy HAIKU margójára
Egy kalandos életet megélt, szép korú bölcs ember egyszer a következő történetet mesélte nekem: Évtizedeken át nevelt bonszaiokat. De igazi vén törpefákat, nem holmi kezes szobakőrist. Nagy műgonddal, szeretettel kurtította, metszegette őket, latba vetve minden szakkönyvekből szerzett tudományát. Aztán egy szép napon rápillantott az egyik ősöreg, töpörödött fácskára. Megesett a szíve az éveken át girbegurba drótokkal irányba állított kis matuzsálemen. Eleget szenvedtél, barátom- gondolta- elengedlek, légy szabad, légy önmagad! Kihúzta a béklyókat a csöpp bonszaiból. Az pedig néhány hónap alatt szertelen, formátlan, vidám kiskamasszá változott. Az öröklét egyetlen szempillantásnyi töredéke alatt kócos koronája mélyére zárta az ember szemének tetsző műremeket.
Ilyen szeretnék lenni én is, ha öreg leszek. Mekkora bátorságra, milyen rugalmas lélekre van szüksége egy idős kertésznek ahhoz, hogy ha kell, egyetlen tollvonással áthúzza évtizedek emlékezetébe vésett történetét!
Soha többé nem nevel bonszaiokat.
Attól az egyetlen döntéstől mindketten megfiatalodtak.
Tündérkert, manóház, ZEN minikert
Ami közös bennük-a nyilvánvalón túl, azaz, hogy igencsak aprócskák-, nem más, mint hogy belépőt jelentenek gyermekeink számára. Egy "Arany Bilétát". Na nem Willy Wonka csodálatos, s egyben egészségtelen édességbirodalmába, hanem a természet szintén varázslatokkal teli világába.
Még nem találkoztam senkivel, aki élete legszebb élményei között tesztek kitöltését, vagy egy jó kis dolgozatírást emlegetett volna. Olyannal viszont, aki egy tál málnával, cseresznyével, vagy épp a napsugaraktól még meleg, illatos sárgabarackkal felszerelkezve önfeledten játszott a saját kis kezeivel elkészített tündérkertjében igen. És mégis tanult.
Minden tudás, amire egy gyermek saját erőfeszítése árán tesz szert, örökre megmarad. A játék, a mese pedig a legfontosabb tanító. Hatalmas ajándékot adunk, ha végigvezetjük ezen az ösvényen azokat, akik a legfontosabbak nekünk.
Agyagból, papírmaséból, házilag készített porcelángyurmából épült. Sok közösen eltöltött munkaóra alatt, nyári unatkozás helyett.
Mint minden tisztességes kastélyt, lassacskán ezt is benövi a repkény. Az alapja újrahasznosított műanyag palack, így esténként -köszönhetően a belsejében rejtōzō elemes fényfüzérnek az ablakokon sejtelmes fény szűrődik ki.
A szerelem a kert iránt nem is kezdődhetne jobb helyen, mint egy üveggolyó-folyóval, kövirózsa ligettel, apró házikókkal megálmodott, remekbe szabott tündérkertben. Megtervezzük, minden tavasszal rendbe tesszük, gazdagítjuk egy-két pirinyó virágú egynyárival. Épületeket helyezünk el benne, aztán birtokba veszik a lakók. Zen minikert esetében- ezt a Nagyfiam gondozta évekig- pici Buddha szobrok meditálnak a mammutfenyők szerepét játszó borókabokrok árnyékában. A háttérben nyugalmat árasztó "bambuszerdőként" árvalányhaj lengedez. A tündérkerteket pedig ki más népesítené be, mint manók, tündérek és az ég tudja, hány-és miféle apró szerzet?
S persze előkerül a hurkapálca, fonal, botok. Készülnek a gyöngyökkel díszített függönyök, mindenféle medál, csecsebecse kel új életre, átalakul lámpássá, csengettyűvé. Kézzel készített kötéllétra vezet az alsóbb szintekre, ahol egy kellemes, titkos pihenőkertben szürcsölgethetik teájukat a mesevilág lakói. Színesre festett útjelző táblácskák igazítanak útba: jobbra Manóvölgy felé indulhatunk, balra a Láp terül el, a dombokon túl pedig Tündér-rétre érhetünk.
Ezek a vasbográcsba, lyukas bádogvödörbe, dézsába és környezetükbe épített icipici kertek pont olyanok, mint az igazi. Rengeteg törődést, figyelmet igényelnek. Látogatják őket az állatok és boldoggá tesznek mindenkit, aki megismeri titkaikat.
Hogyan készülnek?
Végy egy kiszuperált edényt, kaspót, régi fonott kosarat, vagy bármit, ami beindítja a fantáziádat! Ha fából, vagy más természetes anyagból készült, béleld ki egy vastag fóliával. Szórj bele apró kavicsot, cserépdarabkákat, vagy murvát. Ez lesz az alsó, kb. 5 cm-es vízáteresztő réteg, így a legnagyobb lelkesedéssel sem fogják majd túlöntözni a kicsik. Erre kerül a már jól ismert homok-termőföld-kavics szentháromság. Ez lesz a tápanyagban gazdag, mégis jó vízáteresztésű ültetőközeg a mélyebben gyökerező növényeknek. A tetejére tiszta termőföld kerüljön, hogy az egynyári virágok is jól érezzék magukat! Csak néhány fajta növényre lesz szükség. Ha erdőt, magas fenyőt szeretnétek, akkor egy formás kis borókakúp lesz a jó választás. Kerekre nyírva pedig lombos, örökzöld fa lesz belőle. Erikát, hangát ültessetek, ha virágzó fácskára van szükség lányos tündérkertbe! Jöhetnek a cserjék és a gyep! A sziklakerti évelők közül bármelyiket is választjuk, csodásan megállja majd a helyét. A varjúháj fantasztikus kis növény. Húsos levélkéi remekül megtartják a vizet, szép párnát képez a talajon és fehér, vagy sárga csillagvirágaival tökéletes virágszőnyeget terít a tündérek és koboldok lába elé. A kövirózsa szépsége vetekszik igénytelenségével (alig kell locsolni). Elmaradhatatlan szereplője a minikertnek. Akár egyenként is ültethetjük, szépen terjeszkedik majd. A bokor szerepét betöltheti egy kis kakukkfű, de ezt jövőre, ha túlzottan megnő, át kell majd ültetni. Egy folyamatosan virágzó, kis virágú egynyárit is válasszatok! Ausztrál százszorszép, mini petúnia, mézvirág, lobélia, kis fukszia, vagy akár mini árvácska is jöhet. Ez lesz az a növény, ami állandó gondozást igényel majd. A gyerekek öntözhetik, eltávolíthatják az elszáradt virágaikat. Utána pedig mulcsoljatok kaviccsal, helyezzetek el egy-egy szép formájú követ szikla gyanánt, építsetek kacskaringós utat, mécsestartó-házikót, hintát, homokozót! Aztán-learatva a közös munka gyümölcsét-háttérbe húzódva egy desszertnek is beillő kávéval gyönyörködhettek benne, hogyan szökken szárba a gyermeki képzelet!
A madarak nyárra kölcsönadták a madáretetőt
S persze a kis világokon kívül, a nagy kertben ugyanúgy megtörténik minden. Sok-sok pancsolás, hinta, tollas, gólyaláb, meg aszfaltkréta és magvetés, saját kannával locsolás, olvasás, szüret.
Körülötte a Tiltott Rengeteg tobozból
Nosztalgiával idézem fel a 10-15 elmúlt nyarat, amiket így játszottak végig a gyerekeim a kertben. A Kislányom is kamaszodik már. A varázsvilágot most már inkább Harry Potterrel együtt járja be keresztül-kasul. De ha nem is ül naphosszat horgolt párnáján a minikert előtt, kis kezében babákkal, annyi időt akkor is szakít rá, hogy gondozott és szép legyen.
Néha az elfoglalt bátyjának is besegít. Hogy jól érezzék magukat a kis Buddhák dagasztóteknőbe költöztetett ZEN birodalmukban.
A legtöbb, amit adhatunk a gyerekeknek az együtt töltött idő és a tudás arról, amit mi fontosnak tartunk. A természet csodavilágát együtt megismerni óriási kaland.
Itt is van édesség, mint Willy Wonka csokigyárában. Csak itt a fán terem, bokorba kell bújni érte. Varázslatos, ugye?
Montaña Amarilla - Tenerife
Costa del Silencio csodája
"Minden, ami él, a Végtelen Óceán szívében született. Ötezer évvel ezelőtt a Tenger Tüzes Istene hatalmasat tüsszentet, s nyomán egy csapásra magas hegy emelkedett ki a habokból. Néhány kíváncsi tengerlakó a partra merészkedett, és a gazdagon burjánzó élet meghódította a szárazföldet..."
Szólhatna így is kanári-szigeteki legenda.
Aztán folytatódna:
"Évezredeken át mosták szirtjeit a lágy hullámok, mind többet szakítva ki belőle. Az Élet pedig virágzott tovább. És a Tenger Tüzes Istene teljes valójában megmutatta önmagát.
Vörös és fekete harci díszét levetve előtűnt égbe nyúló aranyszínű hegy képében, melynek szépségéhez csak a Nap volt fogható."
Sokaknak- elsősorban macsó férfiaknak- a Keresztapa mondatai adnak használati utasítást az élethez, mások a Csillagok Háborúját idézik fontos pillanatokban. A XXI. század embere nemcsak az ősi legendákból, olvasmányaiból, hanem kultikus filmekből is szívesen idéz. Infantilis lélekkel rendelkezem. Kedvenc rajzfilmem, a Kung-fu panda jutott eszembe abban a pillanatban... Mint a kis pandát első találkozásakor a mesebeli tigrissel, úgy taglózott le a látvány, mikor először álltam előtte. Az én Nagy Csíkos Babám, a MONTAÑA AMARILLA előtt!
A természet e remekműve egy egyedülálló vulkanikus eredetű kúp. Kialakulásakor (3-5000 évvel ezelőtt) a feltörő láva az Atlanti-óceán vizével érintkezett. Az évezredek tengeri eróziója leszakította a láva felső rétegét, így feltárultak a pompás okkertufa képződmények a skarlátvörös felszín alól. Ezeken a fosszilis dűnéken számos séta- és túraútvonal, lábainál 8-25 méter mély káprázatos búvárparadicsom vár minden utazót. Különleges hely ez, vulkáni anyagainak feltűnő világos színével és keletkezésének módjával.
Könnyedén elhelyezhetjük magunkat térben és időben, ha belegondolunk abba, hogy Kolumbusz hajói is erre haladtak útban az Újvilág meghódítása felé. Ugyanez a kép tárult eléjük is a végtelen óceánról! A csillagok alatt, a világ tetején, a semmi közepén átmossa a lelket a szél. Alámerülve pedig a testet a kék ezer színében játszó víz. Csönd van. Ezüst fényben csillogó csőrös csukák vadásznak a sárga, lila, vörös halrajokra, a fenéken barátunk, a teknős kutat a kövek között. Tengeri csillagok nyújtóztatják és tárják felénk karjaikat. Átölel az élet.
"A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent!" (Oogway mester)
A "Sárga hegyet" természeti emlékművé és ökológiailag kiemelkedően védett területté nyilvánították.
Gyermeki lelkesedéssel verekedjük át magunkat az óriási kavicsokon, hogy a hegy oldalában kialakult természetes napozóágyakra teríthessük a törülközőnket. Fontos, hogy vigyünk magunkkal tengeri cipőt! Anélkül a sziklás part csúszós, éles kövein könnyen fenekére ülhet és megsérülhet az ember.
Néhányan magasabbra merészkednek a hegy falán. Jutalmuk szeparált, privát napozófülke. Akik pedig szívesen töltik társaságban a délutánt, azok is megtalálják a számításukat a sziklán kialakított barátságos kis bárban, a Mana Nui Chiringuito- nál. Isteni limonádé, egész öblöt betöltő laza muzsika duruzsolja: Ennél szebb, különlegesebb helyet nem is kívánhat magának az ember.
Delfinek és bálnák is gyakori látogatói a Montaña Amarilla előtti vizeknek. Májustól kezdve egész közel merészkednek a parthoz. A búvárkodás és a túrázás mellett bálnalesre is kihajózhatunk a sziget egyik legrégebbi kikötőjéből, Las Galletas- ból. Szuper program, akár különleges ajándéknak is beillik. Az egyik ilyen hajókirándulást cetkutatók szervezik. Környezetkímélő módon, az állatokat szem előtt tartva működtetik a hajót, a bevétel nagy részét pedig a cetfélék és a helyi élővilág védelmére fordítják.
Virágzik a tengeri horgászturizmus és a vízisportok kedvelői is megtalálják itt a számításukat.
Costa del Silencio és Las Galletas már emiatt a csoda miatt is megér egy látogatást, de a Csend Partja más különlegességeket is tartogat a számunkra. A kisváros büszkélkedhet Tenerife egyik legnépesebb papagáj populációjával. Az utcákon mi sem természetesebb a fejünk felett átrepülő színes szárnyasok látványánál. Ha megállunk, és figyeljük őket megszokott környezetükben, vidám csevegésükkel, kedvességükkel, egymás iránti szeretetükkel felejthetetlen élménnyel ajándékoznak meg.
Kitűnő, családias reggeliző helyek, hamisítatlan olasz kávézó a hozzá tartozó Mammával és persze az emblematikus medence-szökőkút a benne fürdőzőkkel. Ez Costa del Silencio.
Mindenképp sétáljunk át a szomszédos kisvárosba, Las Galletasba is! Barátságos kis kikötője mellett tiszta vizű homokos-kavicsos stranddal, odébb, kavicsos plázzsal vár a fürdőzni, szörfözni vágyókra. A városka óceánparti sétányán isteni halételeket fogyaszthatunk, és a sarki fagyizó is megér egy misét.
A játszótér pálmafái alatt, sós karamellás fagyiheggyel a kézben óhatatlanul is eszembe jut a sós vízből kiemelkedő okkersárga Montaña Amarilla. Az én Nagy Csíkos Babám.
Augusztusi tennivalók a biokertben
Itt a növényszaporítás ideje!
Bizonyos állatokkal különleges viszonyt ápol az ember. Na nem a kedvencekre gondolok, hanem azokra, akikkel igazán mély közösséget érzünk. Akik többet jelképeznek egy tetszetős jellemvonásnál, messzibb múltba repítenek néhány kellemes emléknél. Nem "édik, cukik", néha csak a hiányuk ébreszt rá minket, hogy mennyire fontosak. Ilyen nekem a gólya.
Az Alföldön nőttem fel. Fiatal felnőttként hagytam magam mögött, ezért ha jártamban- keltemben gólyafészket látok útmenti póznán, kéményen, már messziről kutatom: ülnek-e benne fiókák. S ha igen, hányan. A visszaúton pedig párás szemmel figyelem, megvannak-e még? Néha, igazán fontos alkalmakkor- mintha valahogy tudná- meg is jelenik a Piroscsőrű. Átrepül felvettem, vagy kísér egy darabon fekete- fehér szárnyával átölelve a pillanatot. És ilyen a szender is. Hozzátartozik a nyárhoz.
A kert most kétszeresen is titkos. Részben mert gyakorlatilag nem látható, milyen szokott lenni így a nyár derekán. Másrészt az, ami most a helyén van, máskor fel sem tűnik. Csak rejtőzik a háttérben.
A réges régi képeslappá sárgult tájban zöld foltokként hívja fel magára a figyelmet rózsa, babér, tiszafa, korallberkenye (a háttérben), meg a többiek, akiket jobb időkben szinte észre sem veszünk.
Néhány szívósabb szárazságtűrő évelőre, egynyári virágra azért most is számíthatunk.
Hálás vagyok ezeknek a növényeknek, hogy megmentették a nyarat. A kényes, színes virágoktól átvéve a főszerepet most mellettük lengedeznek a vidám díszfüvek.
DUGVÁNYOZÁS
Nyakunkon az augusztus. Kíváncsian várom, mit tartogat számunkra.
Ilyenkor szoktam begyűjteni a magokat, nyári dugványokat. Az egyik legkedvesebb barátom arra kért, segítsek neki orgonát szaporítani. Gondoltam, megosztom veletek is.
A dugványok gyökeresedését segíthetjük mézes oldatba (1 méz:2 forralt víz), vagy fűzfából készített oldatba áztatással is. Sőt, ültetés előtt fahéjba is márthatjuk őket. Mindegyik módszer jót tesz a gyökérképződésnek, gomba-, baktériumölő hatású, tápláló és védelmet nyújt a hangyákkal, kártevőkkel szemben. Szinte mindent tudtok így szaporítani, levendulától rozmaringon át korallberkenyéig és babérig.
MAGVETÉS
A virágok jelzik nekünk, mikor érkezett el a magok begyűjtésének ideje. Amikor már maguktól is elszórnák őket, akkor kell akcióba lépnünk. A rét virágai újravetik magukat, az őszi és tavaszi munkálatok, a talaj felforgatása segíti az újabb nemzedékek szárba szökkenését. A búzavirágról, kokárdavirágról, kúpvirágról, echinaceáról, árvalányhajról, margarétáról minden nyáron gyűjtök magot. Legyen belőlük a biztonság kedvéért! Más helyre szabadföldbe, tavasszal új ágyásba, cserépbe. Ugyanígy teszek az egynyáriakkal is.
Kicsit pihentetem őket a levegőn, hogy teljesen kiszáradjanak, aztán mehetnek is a NÉVRE SZÓLÓ papírzacskókba, hogy átaludják a telet. Tavasszal pedig meglepem velük magam. Hihetetlen, hogy mennyire el tudok feledkezni róluk a hideg hónapok alatt!
BUJTÁS
A bujtás a növények szaporításának egyik legegyszerűbb módja. Egy hosszú, rugalmas hajtást lehajlítunk és középső részét leássuk kb. 30 cm mélyen a földbe. A hajtás végét, amelyben legalább két életerős rügy található szabadon hagyjuk. A legyökeresedett új növény néhány hét múlva leválasztható és ültetésre kész. Az eper magát szaporítja így. A módszer kicsit bonyolultabb változata a légbujtás. Ezt meleg, de nedvesebb időben (késő ősszel, kora tavasszal) célszerű elvégezni.
TŐOSZTÁS
Ha gyökérrel együtt ássuk ki, és új helyre kerülnek, vagy tőosztással szaporítjuk növényeinket, akkor ültetés előtt töltsenek egy éjszakát egy vödör vízbe állítva! A töveket határozott mozdulattal vágjuk ketté ásóval úgy, hogy mindkét új egyeden maradjon elegendő egészséges gyökérzet. Másnap pedig iszapoljuk be alaposan az ültetőgödröt és metsszük vissza őket, hogy a gyökerek növesztésére koncentrálhassanak! Bármelyik módszer mellett döntünk is, évről évre többen lesznek körülöttünk, megsokszorozva velünk együtt minden kertlakó örömét.
Ma végre, évszázadnak tűnő várakozás után esett! Már el is felejtettem, milyen a kert, ha szép. Reménykedem, talán újra az lesz. Már elállt az eső, de még ugyanolyan nedves volt a levegő a párától, amit maga mögött hagyott. Szinte hallottam, ahogy fellélegeznek a növények. És- bár már nem is vártam- megérkezett az első szender! Éppen csak karnyújtásnyira tőlem jókedvűen körbecikázta a levendulát, bele- belekóstolt, s ahogy jött, könnyedén elröppent. De itt járt. Mit sem törődve azzal, hogy megtöltötte a szívem boldogsággal. Elhozta végre a nyarat!
Júliusi tennivalók a biokertben
Az mégsem járható út, hogy fogom magam és feladom. Ez motoszkál a fejemben napok óta. Nem hagy nyugodni. És persze eszem ágában sincs feladni. Nem olyan fából faragtak ám engem! Ahogy nem hagyhatlak benneteket sem- akiknek talán számít ez a havonta megjelenő néhány gondolat- CSERBEN! Lássuk, mit tudunk kihozni ebből a száraz, forró, atomvillanás utáni állapotokat idéző júliusból!
Tervezni, ültetni most felesleges odakint. Inkább a medence hűvöséből, vagy egy árnyas zugból nézve gondoljuk ki, mi hová kerüljön majd. Esténként pedig locsolással tartsuk életben egynyári virágainkat, még meglévő dugványainkat és a veteményest. Próbáljuk meg élvezni eddigi munkánk gyümölcsét!
Szeretném bemutatni néhány kedves ismerősömet, akik mellett lehet, hogy nap, mint nap elmegyünk, s akikkel kertünk átvészelheti az aszályos időszakokat! Ők az őshonos, vagy rég meghonosodott növények. Sokan közülük mindig is itt éltek, másokat a messzi keletről, Dél- Afrika fennsíkjairól, vagy az Újvilágból költöztettek Európába egykori növényvadászok. A génjeikben hordozzák a túlélés tudományát. Segítségükkel hozhatunk létre vadvirágos rétet, erdőkertet, vagy természetes, szárazságtűrő kertet. Ez tud legtovább ellenállni a változásnak, életközösséget teremtve, otthont adva a benne élőknek, egészen a legparányibb élőlényekig.
Fákra most ne is gondoljunk! Ősszel, majd ha enyhül a hőség, fontosabbak lesznek minden másnál.
Most a nektárt adó virágos barátainké a főszerep!
.
Nálunk ez az első év, hogy a nyáriorgona csupán egyetlen egyszer nyitotta ki virágfürtjeit. De túlél! Egy kis esővízzel hetente megöntözve átvészeli a legszárazabb időszakokat. Nem véletlenül nevezik az angolok pillangócserjének, ellenállhatatlan vonzerővel bír a nektárgyűjtögető rovarok számára.
A gyógynövények rendkívül szívósak. Akkor árasztják magukból leginkább gyógyító, aromás illóolajaikat, amikor a legjobban tűz rájuk a nap. Idén őket is fel kell frissíteni egy- egy esti fürdővel, de gyógyteájukkal, tésztaételek, lekvárok, nyáresti pizzák, közös grillezések ízesítőiként százszorosan meghálálják a törődést.
A rózsák is sokmindent kibírnak: szinte bármilyen talajhoz alkalmazkodnak. Szeretik az erős metszést és fittyet hánynak a kemény fagyra, perzselő napsütésre. A történelmi fajták között tallózhatunk árnyéktűrő, betegségekkel szemben különösen ellenálló, kúszó, futó, talajtakaró változataik közül, mindenki talál kedvére valót. Nyáron illatos, színes virágaikkal, ősszel egészen fantasztikus színekben pompázó leveleik látványával, télen ízletes, vitamindús csipkebogyóikkal örvendeztetik meg a kert minden lakóját. A rózsa vázában, vagy szörpben, lekvárban, vagy szépségápolásban megfelel a legkényesebb elvárásoknak is. Igazán különleges, mégis mindennapi növényünk.
Nemcsak a borbolya, köti meg, s tartja életben a talajt. A korallberkenye, a babér, az aranyfa, a mahónia és a cserszömörce is csodálatos cserjéink. Lombszínükkel, méhmágnesként illatozó virágaikkal látványos pontjai kertünknek, miközben a szennyezett levegőt is kiválóan tisztítják.
Aki most végignéz a kertemen, egészen biztos, hogy az árvalányhajakat veszi észre először. Ők tartják életben a lelkesedésemet. Szépek, vidáman lengedeznek a forró fuvallatokkal, mit sem törődve a meleggel. A tollborzfű egyszerű gazként burjánzik forró éghajlatú vidékeken. Külföldi kalandjaink során kicsit bosszankodunk, hogy a mi drága dísznövényünk ott a járda szélén, az útpadka résein kikandikálva éli mindennapjait. Most milyen nagyszerű, hogy nálunk is bizonyítja ellenállóképességét! A virágosnád- Myscanthus- és a japánfű kicsit ziláltabbak, de nekik sem okoz gondot a szárazság. A kis kék csenkesz és a pampafű szintén bizonyított. A nagyszerű fűfélék árnyékos rejtekében megpihenhetnek az apró állatok is.
A MÉHLEGELŐ LAKÓI:
-VIRÁGOS LÁGYSZÁRÚAK
-ÉGIG NYÚLÓ GIZGAZOK
Sokszor gyógynövények, legtöbbször nektárral látják el szárnyas barátainkat és mindig ők a legszívósabbak. Nézzünk rájuk kicsit másképp, mint eddig!
Bogáncs, seprence, katáng, pipacs, ördögszem. Sziki pozdor, selyemkóró, lándzsás útifű, aranyvessző, lenvirág... Micsoda nevek! Azonnal beindítják a fantáziát. S már szárba is szökken a sok történet tündérekről, manókról. Végigkövetjük útjukon újdonsült hangya komáinkat, találgatjuk, honnan jönnek, s hová tartanak.
Sok jól használható növényhatározó internetes oldal, könyv áll a rendelkezésünkre, melyeket kézbe véve máris réges régi botanikus elődeinkhez csatlakozhatunk. Remek mókává, közös időtöltéssé válik a keresgélés, azonosítás! Hogyan is adhatnánk át jobban a tudást és a természet szeretetét gyerekeinknek, mint az együtt átélt kalandok, együtt kitalált történetek során?
Volt már olyan sokszor- és sajnos egyre többször fordul majd elő-, hogy teljesen kiégett a fű. Aztán meg újrazöldült. Mindig laza nyugalommal legyintettem: "a Természet megoldja!" Igen, most is így lesz, és amíg lesz metszőollóm, amit ki tudja, hol a csudában hagyok el mindig, amíg van ásó és locsolókanna, addig számíthat rám a kert. Amíg otthonom ez a darab föld, mindent megteszek, hogy segítsem a túlélésben. A sivatagban is elég egyetlen kiadós zápor, hogy túlélje a szárazságot ezernyi titkosan rejtőző csodája. Figyelni fogok, százszor jobban, mint valaha. Megtanulom, hogyan alkalmazkodhatunk még jobban a változásokhoz ezen a hatalmas területen. Mindannyiunk egyre nagyobb felelőssége, hogy csökkentsük a nálunk kevésbé szerencsés városlakók ökológiai lábnyomát.
Július a biokertben
Locsolni, locsolni, locsolni. Hasznosítsunk újra minden csepp vizet, az esővíz úgyis rég elfogyott.
Ennél többet aligha mondhatok.
Hiába esett ma egy kicsit, mostanra tönkrement minden. Láttunk már aszályos nyarakat, de ami évről évre történik, annak csak a vak nem látja az eredményét. Ha sem ősszel, sem tavasszal nem esik elég eső, kimerülnek a talaj tartalékai. Hiába mulcsolunk egyre vastagabban, hiába alkalmazkodunk, hozunk létre szépséges szárazságtűrő kerteket, a természet már nem tud kitartani esőtől esőig. A betonkemény föld lassanként feladja a harcot, s nem áll tovább ellen.
A környezetvédelem témája mindig necces. Tudjuk, mit műveltünk magunk körül mi, emberek. Azt is, mit kéne tennünk, hogy kihúzzuk a bolygót ebből az elképzelhetetlenül méltatlan helyzetből, amibe belerángattuk a saját kényelmünk, pénzéhségünk, anyagba ragadt telhetetlenségünk miatt. De képesek vagyunk bármit is megtenni érte úgy igazán? Legtöbbször ezen a ponton toljuk el magunktól kelletlenül a témát. Még belegondolni is olyan kényelmetlen. Legjobb esetben is szelektíven gyűjtjük a szemetünket, talán- ínséges mindennapjainknak is lehet hozzá némi köze- újrahasznosítunk ezt- azt. Vegetáriánusok, vegánok vagyunk, textilszatyorral, kosárral járunk bevásárolni és úgy érezzük, mi megtettük a magunkét. Túlméretezett otthonaink kényelméből nézzük végig, ahogy pusztul a sarkvidék, hagyjuk, hogy a "nép szolgái", a politikusok saját zsebükre irtsák az esőerdőt, engedjék tele méreggel a vizeket, adják át az enyészetnek tavainkat, s velük teljes életközösségeket. Félrefordítjuk a fejünket, feltesszük a kezünket, vagy egymásra mutogatunk.
Emlékszünk még a gyermekkorunkra. Tekintélyes méretű Búvár Zsebkönyv tornyunk tele volt olyan állatokkal, melyekből mára hírmondó sem maradt. Azt mondják, nem az egyéneken múlik. Amíg ipari méretekben folyik a pusztítás, tehetünk bármit, a katasztrófa elkerülhetetlen. Szerintem pedig szégyenletes dolog nem megtenni mindent, amit csak lehet!
Az elmúlt szezonokban végignéztük, ahogy évről évre lassacskán teljesen elfogytak fejünk felől a szúnyogvacsorát fogyasztó fecskecsaládok. A talajlakók egyre szűkebb nedves földterületen osztoznak, gyengébbek a növények, kisebb, kevesebb virágfejet nevelnek. Fogy a gyümölcs - zöldség, nincs már dió, mandula! És idén, hiába is várom, nem érkeztek meg a szenderek! Elkerülnek a fecskefarkú lepkék, pedig a hatalmas méhlegelő felől még így is, még most is lázas munka hangja hallatszik. Tudom, hogy néhány év alatt egyre csendesebb lesz az is. Hogyan adhatnék tanácsot, mikor én magam is tanácstalan vagyok? Ne haragudjatok, Kedves Barátaim, nincs júliusi jótanács. Az én tudományom itt most egy percre megállt. Talán holnap új erőre kapok majd...
Az állatbarát kert- második rész
ízeltlábúak
Nagy fába vágja a fejszéjét, aki szeretné minden igényt kielégítően bemutatni az állatvilág legnépesebb kompániájának, az ízeltlábúaknak családját. A kép némileg szűkül, ha csak arra fókuszálunk, ami itt, a saját kertjeinkben, parkjainkban, a mi lábaink előtt elterülő titkos birodalomban zajlik. A most következő rovarok közül néhányról nem is sejtjük, hogy napjainkra a kihalás szélére sodorta őket az emberiség. Nagy részük védett, eszmei értéke akár a 100000 forintot is elérheti. Vigyázzunk rájuk!
ARANYOSHÁTÚ RÓZSABOGÁR
Még Radnóti is megénekli ezt a tüneményes, esetlen röptű, lármás zöld bogarat. Szeretjük, örömmel figyeljük, amint végig csetlik- botlik a bodza virágernyőin és becsapódik a rózsafejek közé. Az előadáson jót mulatva eszünkbe sem jut, mennyire hasznos állat ő. Rengeteg a dolga. Miközben nektárt szürcsöl, beporozza a növényeket, befal néhány levéltetvet, aztán eltünteti a rothadt gyümölcsöt.
SZITAKÖTŐ
Akinek akkora mázlija van, hogy víz közelében élhet, gyakran van alkalma szitakötőben gyönyörködni. Szerencsére a kerti medencék, pancsolók, madárfürdetők vizét is szívesen látogatja. S ha már erre járt, szivárványszínű szárnyait rebegtetve elfogyaszt néhány otromba kártevőt is.
HÉTPETTYES KATICABOGÁR
A piros pöttyös dolgokat valahogy azonnal a szívünkbe zárjuk. A katicabogárról ráadásul eszünkbe jut a csengő hangú, kedves kis mesehős. Te jó ég, hányszor mentettünk tóba pottyant, elázott példányt! Egyik kezünket a másikkal meghosszabbítva ujjról ujjra sétáltattuk. Megpihent, szárítkozott, míg működni kezdtek a kis hártyás, fekete szárnyak. Aztán hirtelen a magasba röpítették újdonsült barátunkat a szükség szülte ujjhegy- felszállópályáról.
Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy levéltetű lakoma nélkül nem élet az élet! A naponta százszámra szaporodó kártevő egyik leglelkesebb fogyasztója pedig pont a mi katicánk. Nem csoda hát, hogy ezek a növénypusztító apróságok más szemmel néznek pöttyöshátú jóbarátunkra.
A katicához hasonlóan a zengőlegyek is nagy rajongók. Mikor megjelennek a helikopterként egy helyben repkedő, mókás kis példányok, a levéltetű társadalom újabb tömegei kapják meg a kegyelemdöfést.
Egy másik lenyűgöző teremtmény, az álcázás nagymestere, az ájtatos manó, becsületes nevén imádkozó sáska. Ő sem szeretne kimaradni a lakomából. Étrendjét a változatos táplálkozás jegyében legyekkel és egyéb kártevőkkel színesíti.
FÜLBEMÁSZÓ
Kevésbé népszerű, de nagyon hasznos kertlakó a fülbemászó. A kártevők petéit, a levél- és pajzstetveket fogyasztja legszívesebben. Eltakarítja, feldolgozza a túlérett gyümölcsöt, rothadó növényi részeket.
Nyár közepére szorgos kis segítőink visszaszorítják a kertet ostromló gonosztevőket. Kikelnek a kert királynői, a legszebb, legpompásabb lepkék és csatlakoznak kisebb, egyszerűbb külsejű társaikhoz! Nálunk az egyik sarokban, a kerítés tövében szabadon tenyészik a csalán. Örültem neki, sosem irtottam. Amellett, hogy remek tápoldatot készíthetünk belőle, bizonyos lepkefajták kifejezetten erre a csodanövényre teszik a petéiket. Belőle táplálkoznak lárváik. A csak csípős ízeket kedvelő, ínyenc peték, lárvák mellett a kevésbé finnyásak is szeretik, de ők megelégszenek a vadvirágos rét füveivel, leveleivel is.
Miután kikelnek a bábból, a lepkék már csak a virágok nektárját fogyasztják. Egyáltalán nem válogatósak. Minél többféle fürtös, ernyős, óriás, vagy apró virágú növényt, fát, illatos, színpompás kerti és vadvirágot kínálunk nekik, annál tovább maradnak. Minden évben izgatottan várom őket. Ha egy földönkívülinek kellene elmagyaráznom, mitől olyan csodálatos az élet itt a Földön, egy virágok bőségétől megrészegült pillangókkal teli kertbe biztosan elvinném. Verdeső szárnyaikkal a lepkék felteszik a pontot a vidámság "I"- jére.
MÉHEK
Amióta én élek- tehát szemtelenül kevés évtized óta:)-, a Földön élő méhfajok száma majdnem a felére csökkent. Tömegesen pusztítják őket a "növényvédő" vegyszerek, az élőhelyeik csökkenése és a megborult ökoszisztéma miatt szaporodó betegségek, paraziták. Sokan, sokszor elmondják, mennyire fontos ez az aprócska állat mindannyiunk életében! Beporzó rovarok híján, az emberiség jövője is veszélybe kerül. Kitörölhetetlen kép a kínai mezőgazdász látványa, aki egy műanyag nyelű felmosóval simogatja végig egyik fát a másik után. Ő végzi el a beporzók munkáját, mert onnan már most nagyon hiányoznak. Az igazán fontos, igazán jó dolgok ingyen vannak. A gyerekek olyan bölcsek, pontosan tudják ezt. Jogos a felháborodásuk, igazuk van, ha dühösek a felelőtlen felnőtt világra! Biokertet tartani nem úri passzió, nem kiváltság, hanem kötelesség! Minden orvosolható vegyszermentesen. Ami évmilliókig bevált, jó lesz nekünk is! Létfontosságú virágzó növényeket ültetni minden darab földbe, erkélyre, s ha van rá hely, méhlegeőt létrehozni. A természet, ha békén hagyjuk, újrateremti magát.
A méhlegelőn többségben vadvirágok, fűfélék, gyógynövények élnek. Közéjük ültessük a virágos növényeket! Ősszel lekaszálva újraveti magát a pipacs, búzavirág, elszórja magjait a kúpvirág és a kokárdavirág. Évről évre új arcát mutatja majd ez a vidám terület, mely otthont, élelmet, menedéket nyújt a leghasznosabb állatoknak. Föld alatti üregeikben pókok, tücskök, hangyakolóniák élnek itt tökéletes életközösséget alkotva, a szelíd hártyásszárnyúakkal, pillangókkal, katicákkal és a hasznos, ragadozókkal, futrinkákkal, százlábúakkal. Télen pedig bogárhotellel kedveskedhetünk barátainknak, hogy velünk maradjanak egész évben!
ÉJJELI BARÁTAINK
Mikor leszáll az est, megjelennek az éjjeli bogarak, lepkék és kedvenceim, a szenderek. A naplementében könnyen megfigyelhetjük kolibriéhez hasonló mozgásukat. Annyira elmélyülten eszegetik a nektárt, hogy tudomást sem vesznek az őket csodálókról.
Minden este ugyanazon az útvonalon igyekeznek fontos dolgukra a függőlegesen repülő, hatalmas agancsukkal hódító szarvasbogár hímek. Feleséget keresnek.
Az orrszarvú bogarak is ilyenkor indulnak udvarolni. A velük való találkozás ritka kiváltság.
A ganajtúró bogár nappal visszavonul, ő is ilyenkor aktív. Elévülhetetlen érdemekkel rendelkezik az "újrahasznosításban", a talaj termékennyé tételében.
Az éjszaka aktív rovaroknak legalább akkora szerepük van a kert életében, mint nappali társaiknak. Várnak rájuk azok a növények, amelyek ekkor nyitják ki a forróság és a tűző nap elől elrejtőző virágszirmaikat. S hogy észrevegyék őket a sötétben, illatukkal hívják fel magukra a rovarok és az emberek figyelmét. Színek, változatos virágformák helyett a sötétedő ég vásznán egyre fényesebben ragyogó csillagokat figyelhetjük meg. Orrunk megtelik az éjszaka illataival, fülünk bogárzümmögéssel, tücsökzenével és időnként még egy hullócsillagot is elcsíphetünk.
Júniusi tennivalók a biokertben
Tervezzünk Titkos Kertet 7.
Amikor létrehoztuk, az elsődleges cél a szépség mellett az volt, hogy kertünk illatozzon tavasztól őszig, reggeltől estig! Nagy vállalkozás, de nem lehetetlen. Mára napközben levendula-, rózsaillat, vaníliás, parfümös aromák lengik be a kertet. Sötétedés után pedig az estike semmihez sem fogható "jó szaga" ringatja álomba az itt élőket.
A "Titkos kert" nem lehet illatok nélkül igazán titkos. Ha nem lennének, akkor a színek, formák látványa sem nyerne misztikus mélységet. Az illat a Fűszer.
Orránál fogva vezeti az embert a fakorongokból, kockakövekből, régi téglákból kirakott kacskaringós kerti utacskákon egészen a mesék világába.
(Minket a jobb felsőn)
Az ösvényeken haladva lábunkhoz ütődő levendula, citromfű, rozmaring, kakukkfű, zsálya felszálló aromái jó szolgálatot tesznek a beljebb lakóknak is. Sok kártevőt tartanak távol egynyári barátaikkal, a bársonyvirággal, meg az alacsonyabb növekedésű koktélparadicsommal együtt.
A kerítések, pergolák júniusban roskadoznak a virágba borult futó- és kúszórózsák alatt. Szürkületkor átadhatják a stafétát a bódító illatú, vízimádó loncnak. Mindkettővel jól mutat a klematisz. A rózsák virágzási idejét meghosszabbíthatjuk, ha mindig visszavágjuk az elszáradt virágfejeket.
A kora tavasszal elültetett fa már biztosan mindenkinél meggyökeresedett. Hetente locsoljuk, árnyékába telepítsünk gerániumot, árnyliliomot, meténget, páfrányt. Ha savanyú a kertünk talaja, költöztessünk alá hortenziákat. A virág színe jelzi, mennyire savas a földje. Egy- két tő szegfű, egynyári petúnia elfér még az ágyás szélén, ülőhelyünk közelében. Kaviccsal, tobozzal, mulccsal takarjuk a dísznövények talaját, hogy a nedvességet bent, a gyomokat távoltartsa!
Baloldalt klematisz és lonc együttese
A tölgylevelű hortenzia igénytelenebb a talaj tekintetében, virágainak színe pedig az idő előrehaladtával hófehérből rózsaszínbe hajlik.
Pünkösdi rózsa, fás bazsarózsa, fáklyaliliom, jukka, tündöklő sásliliomok nyílnak nap nap után egyre nagyobb számban. Csatlakozik hozzájuk a nyáriorgona is, velük együtt pedig a pillangók, méhek, szenderek is többen lesznek.
Ha akad napos kertrész, mindenképp próbálkozzunk gaura ültetésével! Nőnemű kamaszaink imádni fogják. Romantikus látványt nyújt a rózsák előterében levendulával, zsályákkal, árvalányhajjal társítva.
A napsütés előcsalogatja a virágok illóolajait
A fiúknak furcsa, extrém megjelenésű fűfélékkel kedveskedjünk! Kék színű deres csenkeszből piros japán vérfűből (alangfű), csíkos zebrafűből képezzünk nagy foltokat! A fekete kígyószakáll színében egész évben gyönyörködhetnek. A háttérben jól mutat a bambusz. Ha kevés a hely, válasszunk lassan terjeszkedő fajtát!
Türelmesebb, álmodozó lelki alkatú ifjakkal együtt alakra nyírhatunk egy borókát, vagy más örökzöldet. Mondjuk egy pompomtuja kialakítása, gondozása közben időnként elmélyülhetnek a gondolataikban.
Kerti tó, csobogó híján egy szép mintájú madárfürdetővel behozhatjuk a vizet is a kertünkbe!
Az idei magvetés rengeteg búzavirágot, margarétát, lent és estikét termett. Később lesz bíbor kasvirág is bőven. Miután növényeink elvirágzottak, gyűjtsük be a magjaikat, szárítsuk ki és tegyük őket felcímkézett papírzacskókba, hogy legyen majd mit újravetnünk. Az elszáradt virágfejek egy részét mindig a növény alá fektetem. A kipergő magokkal ugyanígy örökítették át magukat az évezredeken. Olyan jó azt hinni, hogy én is részévé válhatok ennek a folyamatnak. Szépen fejlődnek kis palántáink is. Nyáriorgona, levendula hozza legelső virágait.
Esténként öntözzük őket, hogy minél inkább felfrissüljenek, hosszabban olthassák a szomjukat! Ahogy a paradicsomot, paprikát, padlizsánt, pattiszont, dinnyét, s a veteményes többi növénykéjét is! Tövüket tovább tarthatjuk nedvesen, gyommentesen, ha gondosan betakarjuk szalmával. A paradicsomot, paprikát támasszuk meg, a gyökérzöldségeket ritkítsuk, hogy szép nagyra nőjenek és ne támadják meg őket a gombák! A tépősalátát folyamatosan fogyasszuk, így mindig lesz utánpótlás!
Szedjük le együtt az érett epret, cseresznyét, készítsünk lekvárt, tegyünk belőlük csomagokat fél kilónként kimagozva a fagyasztóba! Így elküldhetjük magunknak a vidám, közös nyár eleji napok üzenetét a hideg időkre.
Biztosra veszem, hogy sokatok varázslatos birodalma gyönyörűen alakul már. Szívesen bekukcskálnék hozzátok a kulcslyukon, megnézném, ki milyet álmodott magának! A kertművészet számtalan szépsége között az egyik, hogy soha nem készül el a végeredmény. Minden reggel van új látnivaló, és a naplemente új ötleteket lobbant lángra a kertész lelkében.
Üljünk hát ki a szegfűillatal átitatott levegőre; pihenünk meg a padon új, Titkos Kertünkben a fa alatt egy jó könyvvel a kézben egy tál gyümölcs, sütemény társaságában. És ne felejtsünk el kortyolni hozzá illatos házi bodzaszörpöt!
Az állatbarát kert- első rész
A Nagy Mozigépesz befűzte legélénkebb, leglármásabb filmszalagját, s mi csak bámuljuk a színes- szagos akció- vígjátékot. Megérkezett a várva várt június!
Mázlisták vagyunk. Szemlélői, mellékszereplői lehetünk a filmnek, melyben nemcsak a káprázatos növények tündökölnek. Az állatszereplők is a legjobb formájukat hozzák.
MADARAK
Minden évben sok madár fészkel nálunk. Gyakran -tudva, hogy nem eshet bántódásuk- a ház közelében. Most egy rigócsalád merészkedett a legközelebb. Naphosszat üldögéltek tojásaikon a szaletli andráskeresztjében mit sem törődve az alattuk zajló hétköznapokkal. Aztán egy reggel, mikor jóízűen falatoztak a cseresznyefa koronájában, egy szajkó, meg egy szarka lecsapott a fészekre. A furcsa pár látványa sem halványította el a tényt, hogy kedvenc rigófészkünk elnéptelenedett. Újat építenek védettebb helyen. Minden madárcsalád történetében előfordul ilyesmi.
Szárnyas barátaink jó szolgálatot tesznek a biokertben. A kártevőirtás oroszlánrészét ők végzik el. Cserébe télen mindig teli etető, nyáron friss vizű itató várja őket. És senki sem zavarja meg életük rendjét. Persze mindezt csak az ember nevében mondom. A többiekért nem kezeskedem.
A szajkók és a szarkák az impozáns feketefenyőket választják otthonul. A társasházban soha nincs csend. Minden napra akad botrány..
Olykor hatalmas pinty kolóniák pittyegnek, időznek napokig körülöttünk. Lármás népség. Fontoskodva ugrálnak ágról ágra a megelevenedő lombkoronán. A múltkor egy meggyvágópár mérte fel a terepet, aztán sajnos továbbállt. De előfordul az is, hogy megjelenik egy fácán az erdő alján. A harkály imádja az öreg, szúrágta villanyoszlopot az elvadult szomszéd kertben. egy állandó galambpár, s néhány félénk búbosbanka is megosztja velünk otthonát.
Csak a fecskék fogynak vészesen. Évről évre kisebb a naplementekor fejünk fölött kavargó, szúnyogvacsoráját vidáman fogyasztó szürke felhő.
Most a postaládát találta a legalkalmasabb fészekodúnak egy cinkepár. Öt kis tojásra vigyázunk minden kapunyitáskor. A család férfitagjai olyan bravúros ügyességgel, olyan finoman bánnak a súlyos fémszerkezettel, hogy már ki sem röppennek a postaláda lakói. De korsót, kancsót, boroshordót is otthonnak látnak időnként apró, kreatív madárszemek. S milyen igazuk van!
A Titkos Kertet az erdőtől elválasztó kerítésen is ott díszeleg közös kezeink munkája, egy szépséges költőláda.
MÁS TOJÁSRAKÓK
Lábatlangyík és Haragos sikló. Ez a hivatalos nevük. Mi a félelmetes Haragos siklót jobban szeretjük, bizonyára neki is tetszene ez a név. Puffog, sziszeg, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is áll. Soha nem felejtem, hogyan iszkolt előle egyszer egy kis vakond! Szinte kirobbant a túrásból, s végül sikerült megmenekülnie. A sikló még tekergőzött egy darabig fejét a földbe fúrva, aztán rájött, hogy hoppon maradt és ahogy jött, eltűnt.
Legalábbis a hazai tájakon. Nyáron, párzási időszakban a legszebb. A hímek égszínkék feje messziről jelzi a szerényebb külsejű nőstények számára, milyen ostoba hiba volna elszalasztani egy ilyen remek férjjelöltet! Dinoszauruszok szíve dobog bennük. Sokkal bátrabbak a többi gyíknál. Évek óta élnek a ház közelében, ügyet sem vetve a naphosszat rájuk vadászó kiskutyánkra.
EMLŐSÖK
Rókák, vaddisznók telente, őzek csak nagyon ritkán vetődnek erre. Az erdei egerek viszont igazán mókás kis állatok. Szerencsére Matyika, a szomszédból naponta átlátogató macska gondoskodik arról, hogy télen is csak csak néhanap nézzenek be a kertbe, de én őket is kedvelem. Szórakoztató kis figurák. Alig látható, inkább csak érzékelhető, hogy valami átfutott a képen.
A süngyerekek a mamájukat követve éjszakánként, mindig ugyanazon az útvonalon közlekednek. S ha épp ezen az útvonalon ástunk egy gödröt, reggel ki kell szabadítani egy- egy tüskés gombócot. Mostanában nem láttam őket. Inkább tavasszal, ősszel észrevehetőek.
PUHATESTŰEK, GYŰRŰSFÉRGEK
Egyikük kedvelt vendég, bármit megtenne a kertész, hogy jól érezze magát, hiszen az egész kert lelke. A láthatatlan földigiliszta számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy a talajt termőfölddé varázsolja. S cserébe beéri egy kis komposzthalommal.
Csigát pedig akkor lássunk, amikor a hátunk közepét! Számtalan módszer létezik távoltartásukra. Ki a kacsákat részesíti előnyben, ki kedvenceikkel, sörrel és pitypanggal próbálja elterelni a figyelmüket. Más illatos fűszernövények, paradicsom, fokhagyma ültetésére esküszik. Közéjük tartozom én is. Haszon- és dísznövények összeültetésével sokkal természetesebb, változatosabb világot teremthetünk, ami megvédi önmagát. S ha kertünk még állatbarát is, akkor a békák, gyíkok, sünök elvégzik helyettünk a piszkos munkát.
Ha hagyjuk és tiszteletben tartjuk, a kert tudja, mit kell tennie.
A rovarok világa egy külön univerzum. Lehetetlen írni róla a teljesség igényével. Legközelebb mesélek majd róluk is egy keveset. De csak annyit, amennyit mi látunk belőlük. Itt, a biokertben.